Mi a teendő? Miért félek? Miért rettegek ettől?

egyszerűen rettegek dolgozni.Nem a munkával van bajom,előtte is végeztem diákmunkát. Hanem az állásinterjútól. Félek.. Nem attól,hogy nem kapom meg az állást. Hanem attól rettegek,hogy magamnak nem tudok megfelelni. Nehezen tudom bárkivel felvenni a szemkontaktust és ha sikerül,akkor is rövid ideig. Nehezen kommunikálok olyannal,akit alíg ismerek. Hiába hoz fel egy témát,amihez én is hozzá tudnék szólni.nem merek megszólalni. Állandóan az arcomra van írva a félelem. Középiskolába nyitott voltam,barátkozós. Majd rögtön a 9. osztályban a legelső napon egy lány úgy elvette a kedvemet,amit a mai napig nem felejtek el. Barátkozni akartam,megszólítottam és szép lassan,grimasszal az arcán megfordult és elküldött melegebb éghajlatra finoman fogalmazva. Kérlek benneteket írjátok le részletesen hogy ti féltetek e az első állásinterjún,hogyan zajlik,hogy teljesítettetek,fel e készültetek rá,és hogy tényleg olyan bonyolult mint ahogy azt az interneten írják..(illetve szigorú) szeretnék tapasztalatokat hallani,mert egyszerűen szorongok..egy évem van még a szakmai vizsgámig,és már most szorongok emiatt. Akit részletesebben érdekel,hogy mit tanulok,vagy szeretne belém lelket önteni,kérem az írjon üzenetben. üdv: egy kétségbeesett lány :(