Ki hogyan találta meg a hivatását?

Nos, kisebb koromban (na meg mostanában is, de kiskoromban azért többet) nagyon sokat játszottam videojátékokon. Főleg szerepjátékokon. Olyan 12-13 éves korom környékén, nagyon megtetszett az egyiknek a története, mindig beleképzeltem magam a szereplő helyébe, elképzeltem, hogy én mivel egészíteném ki a játékot, hogy lehetne szerintem jobb. És akkor megszületett ez az ötlet a fejemben, hogy én majd játékfejlesztéssel szeretnék foglalkozni, mert így megvalósíthatok rengeteg ötletet ami a fejemben van.

Most végeztem középiskolában (igaz nem programozó, hanem rendszergazda szakon, de tanultunk programozást is), jövőre egyetem. Középiskola alatt itthon fejlesztettem a programozási tudásomat különböző nyelveken, nyári gyakorlatokon és különböző munkahelyeken is programozgattam. A programtervezői egyetem a cél, és már kilátásban van egy junior fejlesztő állás is, amit nagy eséllyel megkapok majd :D Innen szeretném szépen felépíteni a presztízsemet annyira, hogy bekerülhessek (vagy akár én magam csináljak egyet. Ez is tervben van) egy játékfejlesztő céghez :D

Szerintem kísérletezz. Próbálgass dolgokat, és varázsütésre be fog ugrani az, hogy mi az ami neked jó :D Mielőtt ezt eldöntöttem én is mondtam mindent.. Tűzoltó leszek, rendőr leszek, eladó leszek, orvos stb. Aztán csak úgy jött az a játék és puff, varázsütésre változott a célom, ami felé nagyon jó irányban haladok :D

Mindig is az elesetteken akartam segíteni, de rájöttem, hogy az emberek nem érdemlik meg. Hálátlan faj.

Úgyhogy állatmenhelyen önkénteskedek, mellette 120 nettóért dolgozok egy gyárban.

Gyűlölöm az életem, de amikor látom egy kutya szemeiben a szeretet, a hálát, akkor megéri ez az egész.

Hatalmas vargabetűvel. Anglisztikára jelentkeztem, bejutottam két és fél év után ott hagytam. Aztán OKJ-ra jelentkeztem, érdekesnek hangzott, elvégeztem, lett egy szinte használhatatlan papírom. Viszont emiatt képzés miatt:

1. Került a kezembe fényképezőgép.

2. Került a kezembe videokamera.

Az előbbi hivatás: 2 önálló és több csoportos kiállítás után is az mondom, hogy még csak a felszínét kapargatom, de imádom, azt ahogy ki lehet vele fejezni dolgokat, ahogy el lehet vele gondolkodtatni vele embereket.

Az utóbbiról még nem tudom pontosan mit akar tőlem. Hivatalosan nem érdekel a videózás, a gyakorlatban viszont évek óta jelen van az életemben, hol szinte tünetmentesen, hol jobban, de most hirtelen nyakig süllyedtem benne...

Az biztos, hogy:

- szükségem van a kreativitásra

- rosszul tűröm a rugalmatlanságot (legyen az munkaidő vagy dress code)

- introvertált vagyok, szükségem van személyes térre, nagyon társaságban simán elveszek

- viszont van bennem egy komoly, vezetői véna és ha valami nagyon a szívügyem, akkor előkerül...

Kereskedelmi iskolát végeztem és tizenpár évig ebben a munkakörben dolgoztam. Sosem szerettem igazán, de idő volt, mire beláttam magamnak, hogy ez nem az én világom. Elegem volt az emberekkel való foglalkozásból, a sok negatív ember viselkedéséből, a kötöttségekből és a főnököknek való megfelelésből.

Elkezdtem internetes távmunkákat keresgélni, nem tudom, hogy most itthon mik mennek, de akkor még leginkább csak az átverések és a "fizess előre, és akkor megmondjuk, mit kell csinálni" dolgok mentek. Így elkezdtem külföldi oldalakon keresgélni, így akadtam rá néhány oldalra, ahol grafikai pályázatokat írtak ki és ezeket lehetett megnyerni. Tetszett a dolog és ezzel ötvözhettem azokat a dolgokat, amiket szerettem és amik a suliban is jól mentek: informatika, angol, rajz. Így a kereskedelmi állásom mellett elkezdtem tanulni a grafikai program használatát, youtube videókból. És sok időt töltöttem azzal is, hogy a már sikeres grafikusok munkáit nézegettem, mit hogy csinálnak. Az első másfél évben nem kerestem egy forintot se, aztán megindult a dolog. Napi néhány óra munkával megkerestem az akkori bérem felét, majd jött egy létszámleépítés. A főnök nem mondta meg, kiket fog elküldeni, pedig kértem, szóljon időben, hogy tudjak keresgélni. A céges gép levelezéséből viszont kiderült, hogy valószínűleg engem is ki akar rakni. Továbbra sem szólt semmit, én meg őrlődtem. Aztán elegem lett és felmondtam, gondolva arra, hogy ha pár óra munkával az ottani bér felét megkerestem, akkor 2x annyi időráfordítással ugyanannyit tudok keresni legalább. Közben végighallgattam a család bizonytalankodását is, meg aggodalmait, hogy dehát ezt hogy, ebből hogy lehet megélni, ez bizonytalan, stb. De nem hagytam, hogy eltántorítsanak, így pár éve ebből élek és szeretem. Emellett megvan a szabadságom is, itthonról dolgozok, akkor, amikor akarok. Plusz elkezdtem hasonló téren kiépíteni passzív jövedelmet is, ez még fejlődő stádiumban van.

Szerintem rátalálni úgy tudsz a hivatásodra, hogy megnézed, mi az, amit ha csinálsz, szórakoztat, szívesen csinálod, és amiben kapásból mindig jó voltál (pl. iskolában, vagy gyerekkorodban), így ez mentén el tudsz indulni. Ha nem találtál még ilyet, akkor keress, próbálj ki minél több dolgot és meg fogod találni.

Az meg eszedbe se jusson, hogy "dehát ebből nem lehet megélni", mert ez egyrészt nem igaz, másrészt egy durva önkorlátozó hiedelem. Bármiből meg lehet élni, ha nagyon akarod, akkor ki fog rajzolódni az is, hogy hogyan.