Mit tegyek egy ilyen kollégával? Merev, gátlásokkal teli?

Egy olyan munkatárssal dolgozom egy szobában, aki... Hát, tele van gátlásokkal, lelki sebekkel...

Alapvetően jóban vagyunk és sokat beszélgetünk, de néha mégis azt érzem, hogy nagyon jó lábbal kell reggel felkelnem, hogy elviseljem őt.

Amiket írok, magánéletére és a munkára egyaránt igazak:

- Rettentő merev.

- Mindent túlspiláz. Mindent agyon kell magyarázni, pontosan lefektett szabályok kellenek, részletesen.

Monoton a munkánk, én úgy örülök, ha néha mégis valami problémát nekünk kell megoldanunk, rájönnünk - ő begőzöl, bestresszel és ezer kérdést feltesz a főnöknek.

- néha olyan értetlen, nem érti meg, amit mondasz neki. Ha azt mondod, kék az ég, nem érti meg néha.

- állandóan rohan, fut, siet. Ebédszünetben is, pedig nem kell, semmi se történik a gyakorlatban, ha 40 percesre nyújtódik pl.

- kapkodva eszik

- rohan, a szabadidejének minden percét beosztja, mégsincs ideje aludni se (egyedülálló, nem családos)

- titokzatoskodik, azt se tudjuk, miért rohan, mi van a családjával, de azt tudjuk, hogy irtó nagy gebasz lehet náluk

- nem ért meg semminemű panaszkodást és egyébként is spártai, de ő bezzeg kiakadhat

- hatalmas az igazságérzete, mint egy tini, mindent sérelemként él meg és fel is szólal ellene, vannak a beteges konfliktuskerülők, ő az ellenkező végletben van.

Egy rohanó, stresszes, örömre képtelen, időzített bomba idegzsába.

Mit tegyek?

Hogy viseljem el, amikor nehéz? :D