Nincs munkám 3 hónapja és nem is nagyon vágyom rá, hogy megint bunkó kollégák között egy kis senki alkalmazott legyek. Más is van így ezzel? Mihez kezdjek?

Szeretnék pénzt keresni, persze. Szeretném azt is, hogy a rokonaim, barátaim ne nézzenek le azért mert itthon ülök 3 hónapja. De egyszerűen azt érzem, hogy nem megy, nem tudom rávenni magam arra, hogy 'normális' munkát keressek. Több helyen (kb. 5-6 hely) dolgoztam már. Egyik helyen sem túl sokáig, a legtöbb fél év volt, aztán mentem egy új helyre. Ezek között voltak eladói, vevőszolgálati, call centeri munkák, valamint fordítás is. Pár hónapja el kellett jönnöm egy munkahelyről, mert 140 ezres fizuért (call center) borzasztó mennyiségű és nehézségű feladatokkal bombáztak, és már hányingerrel mentem be minden nap. Az összes eddigi munkahelyemen nagyon nehezen fogadtak be, mindenhol minimum 1 hónap gyomorgörcs volt, mire elfogadták a képem és hajlandóak voltak szóba állni velem, mert rájöttek, hogy 1. jól dolgozom, 2. igazából kedves és rendes vagyok. Persze utána elkezdtek nyalni nekem a kollégák, mert látták, hogy rám tudnak bízni feladatokat. Majdnem mindegyik helyen lekezeltek, volt, ahol szó szerint egy kutyaként bántak velem, csak azért, mert nem álltam be a sorba és nyaltam a kollégáknak, hanem volt bennem tartás, és adott esetben kiálltam magamért. Szóval összességében nagyon rossz tapasztalataim vannak munka fronton. Talán az utolsó munkahelyem volt az, ahol a főnök azon nyomban megkedvelt és állandóan velem beszélgetett, erre persze a többiek irigyek voltak ezért 1 hónapig senki nem nyitott felém. Mióta eljöttem csak tengek-lengek, szomorkodok, hogy nincs munkám, mégsem keresem, mert ha már rágondolok, hogy munkakeresés, hányingert kapok. Itthon mindent megcsinálok, főzök, takarítok, csak ne kelljen keresnem. Nemrég végeztem el az egyetemet nappalin és most is egyetemre járok egy levelezős továbbképzésre, mégis azt érzem, hogy hiába van papírom, egyelőre egy nagy 0 vagyok , mert nincs kedvem egy munkahelyet sem megpályázni vele. A legtöbb hallgatótársam irodai munkára ment az egyetem után, de szerintem annál szörnyűbb dolog a világon nincs, minthogy 8 órában egy irodában ülsz ami szépen lassan megöli a lelked. Nyilván szükség van bevételre, hogy fenntartsam magam, de azt érzem, hogy nem vagyok alkalmazottnak való, meg, hogy annyira szörnyű minden alkalommal egy új társaságba bemenni, ahol már mindenki összeszokott én meg teperhetek hetekig, hogy emberszámba vegyenek. Emiatt sokat stresszelek, mert tudom, hogy kellene és illene dolgozni, de azt is tudom, hogy megint csak szarul érezném magam és otthagynám ha találnék egy helyet, mert csak kényszerből, a pénzért csinálnám, vagy ami még rosszabb, nem hagynám ott, mondván 'végre megint van munkám', de közben szenvednék. Azt azért hozzáteszem, hogy szülői segítséggel tudom ezt megtenni, ami nyilván kihasználás és pont ezért szeretném rávenni magam, hogy lépjek az ügyben, mert igaz csak 3 hónapja tart, de én már nagyon szégyenlem magam emiatt. Gondoltam rá, hogy elmegyek pszichológushoz, de még nem döntöttem el. Gondoltam előtte kiírom ide, hátha kapok valami jó, használható ötletet, hogy mihez kezdjek.

L