Van itt ilyen nő?

„4-5 órát dolgozom, de ugyanannyi a fizetésem, mint egy 8-12 órásnak. Én tökéletesen elégedett vagyok.”

És ez jól is van így. Ez lenne a normális. A 8 órás munkaidő az ipari forradalomból ránk maradt förmedvény. Ezek manapság valójában 5 órás munkanapok, 8 órásra húzva. Ha a tényleges produktivitást vesszük alapul.

Kérdező, házasodjunk össze. Csinos vagyok, fiatal, jó szakmát végeztem, jól keresek vele. Ígéretes karrier küszöbén állok, a saját autóm vezetem. A szüleim 200 km-re élnek, szóval anyóspajtás se fog zavarni - de amúgy sincs velük semmi gond. Apámmal jókat lehet pálinkázni. Jelenleg egy garzont bérelek, de ha összejövünk, pár éven belül veszünk hitelre egy kertes házat - ne aggódj, a nagy részét én fogom félretenni. Aranyéleted lesz. Tarthatsz golden retrievereket, vagy huskykat, vagy bármit, amit csak akarsz. Ügyeskedhetsz a kertben. Aztán örökbefogadunk egy zabálnivaló kis ördögfiókát, én vállalok másodállást, túlórát, mindent megadok nektek. Csak annyi dolgod lesz, hogy babázgass egész nap, tartsd tisztán a lakást, rendben a kertet, legyen tiszta ruhám, és finom vacsora az asztalon, amikor hazaérek. Nem nagy kérés azért cserébe, hogy eltartalak, ugye? Mert eltartalak. Én vagyok a családfő, te meg csináld azt, amit én kívánok, mert se saját egzisztenciád, se semmid, puszta s*ggel vagy a házban (aminek ugye a nagy részét én vettem), és a pici miatt nem nagyon ugrálhatsz. De ne aggódj, amíg rendesen viselkedsz, addig nem vágok ilyeneket a fejedhez.

Szeretném továbbá, hogy éjjel ne keljen felkelnem gyereksírásra. Hahó, drágám, én egész nap a belemet kigürizem értetek, nem igaz, hogy nem tudsz hozzá felkelni. Hogy te voltál vele egész nap, és már unod, meg hogy jön a foga, az engem nem fog érdekelni. Az sem, hogy becsavarodsz a gügyögéstől, és vágysz a felnőtt társaságra. Semmi dolgod nem lesz, csak a babázás, azt meg bármelyik emlősállat képes megcsinálni, szóval nem szeretném, ha panaszkodnál nekem, aki egész nap értetek gürcölök.

Ha megnő a gyerek, akkor persze minden könnyebb lesz majd. Te újra visszamehetsz dolgozni, de nem kell teljes állást és túlórát vállalnod, tökéletesen elég neked valami részmunkaidő. Nincs? Semmi baj, akkor tanulhatsz lakberendezést, vagy rendezvényszervezést, vagy amit akarsz, fizetem. Cserébe csak annyit szeretnék, hogy a gyerek óvodai műsoraira te menj, és ha beteg, te ápold. Én több, mint ötven órát fogok dolgozni ÉRTETEK egy héten, nem szeretnék az orrszívó-porszívó hangjára kelni, oldd meg valahogy. Taknyot, meg hányást se szeretnék látni, takarítsd fel, mire hazaérek. Én nem fogom otthagyni a munkám azért, hogy a beteg gyerekem ápoljam, de ez nem azért van, mert szeretem a munkahelyem, a kollégákat, meg a csapatépítő sörözgetéseket, hanem azért, mert annyira szeretlek TITEKET, hát értetek teszek mindent.

Ha annyira akarod, akkor elmehetsz valami asszisztensnek, iskolai könyvtárosnak, vagy ilyesminek. Jó, jó, legyen, ha ez a szíved vágya, akkor helyezkedj el újra a szakmádban. De a háztartást nem hanyagolhatod el, és én nem fogom különórára hurcolászni a gyereket. Igen, különórára fogjuk járatni hároméves korától, nehogy lemaradjunk a bátyám családjától. Én keresek többet, úgyhogy az én munkám mindig fontosabb lesz, mint a tied. Mehetsz, és játszhatsz dolgozó embert, ha akarsz, de a legfontosabb dolgod, hogy a háztartás rendben legyen, és a gyereket felvegyék a Fazekasba, ez a te valódi munkád, az, amit zsebpénzszerzés céljából végzel, az csak játék, másodlagos. Hogy szereted a szakmád, és szeretnél dolgozni? ÉS A CSALÁDUNKAT NEM SZERETED?!

Nagyon boldogok leszünk mi így együtt, nem gondolod? Én majd mosdok, te meg főzöl. Beteljesítheted azt, amire teremtve lettél. Gyönyörű leszel, feszes idomokkal, fizetek neked személyi edzőt, ha kell. A gyerek okos lesz és ügyes, mert te annak neveled. A házunk tip-top lesz bármilyen körülmények között, és büszke lehetsz rá, hogy te teszed azzá. Bármikor hívok vendéget, sárgulni fog az irigységtől, ha meglátja, hogy a férjecském milyen hűségesen vár a friss vacsorával, és milyen szuperül neveli a gyereket. A szüleink is büszkék lesznek ránk.

Nem csinálnád szívesen, Kérdező? Miért nem?