Mi volt a legnagyobb megalázás ami eddig a munkahelyeteken ért titeket?

Nálam jóval idősebb nőkkel dolgoztam együtt, én egyetem mellett dolgoztam ott, hogy gyűjtsem a pénzt, ők kényszerből, mert nem volt semmilyen végzettségük. Be is pipultak rám, mert nem csak fiatal voltam és csinos, de még a munkámat is sokkal jobban végeztem, mint ők, rengeteget túlóráztam és segítettem mindenkinek. Nem azért, mert ők ne bírták volna, csak szimplán telibe tojták az egészet és inkább beszélgettek meg rádiót hallgattak vagy a raktáros fiúkat hajkurászták.

Karácsony előtt 2 héttel engem előléptettek, erre ők elintézték a kisfőnöknél (szintén idősebb, kövér asszonyka, 8 általánossal, protekció révén került oda), hogy egyedül én ne kapjam meg az év végi prémiumot és vonjanak le a fizetésemből, mert "egész nap kinn kávézok". (Nem volt a részlegen sem konyha, sem automata.)

Mikor kérdőre vontam, annyit mondott, hogy a prémium azoknak jár, akik legalább fél éve ott vannak. Ekkor töltöttem ott a 2. évemet, tehát nyilván ezt nem fogadtam el indoknak.

Ezután tovább mentem a nagyfőnökhöz, aki annyival elintézett, hogy ő ezzel "nem tud mit kezdeni", mert "nem az ő hatásköre". Még az igazgatóhoz is bementem, de mindenki csak vonogatta a vállát, tehát a kisfőnök, aki hónapokkal UTÁNAM került a céghez, bármit megtehetett következmények és indoklás nélkül, ahogy kedve tartotta. A főnökségről meg kiderült, hogy hangyafa**nyit sem értékelik a dolgozókat, erőlködhetek bármennyit.

Úgyhogy végül az egész cég füle hallatára ordítottam a kisfőnök asszonnyal, hogy költse fogyókúrás tablettákra a prémiumomat (mert rejtélyes módon hozzá került a ki nem osztott boríték), a nagyfőnököt meg a halál véreres fa**ára küldtem el.

Közöltem a kedves kolleginákkal, hogy sok sikert kívánok nekik arra a 20 évre, ami még hátra van az életükből, mert úgyis ott fogják tölteni.

Nem is az összeg érdekelt, amivel megvágtak, nem is az, hogy a büdös banyák áskálódtak ellenem, hanem az volt az igazán megalázó, hogy másfél év után, előléptetés után, többszöri külön díjazás után a jó munkámért, a főnökségtől senki nem vette arra a fáradságot, hogy legalább utána nézzen, hogy mi is történt, hogy megpróbáljon megvédeni, miközben én teljes szívvel és lélekkel dolgoztam, volt, hogy vasárnap benn maradtam késő estig szabad akaratomból, és ezt kaptam cserébe, hogy szó nélkül elengedtek. (Én mondtam fel, méghozzá azonnali hatállyal.) Ja bocsánat, EGYSZER visszakérdeztek, hogy "biztos?" :D

Szerintem sokan nem fogják elhinni, annyira klisé szerű, és mégis megtörtént:

Hosszú évekig tanítottam, mígnem egyszer megszűnt a státuszom. Munkát kellett találnom, így többszöri sikertelen próbálkozás után jelentkeztem az egyik gyorsétterem elég forgalmas üzletébe. Persze folyamatosan adtam be a pályázatomat más iskolákba, de akkoriban nem nagyon voltak helyek. Az étteremben mindent kellett csinálni, természetesen a csikkeket is söpörtem az üzlet előtt, ahogy a többiek is. Az igazán megalázó helyzet akkor volt, amikor egy volt tanítványomat szolgáltam ki a kasszánál. Iszonyú kínos volt, láthatóan a gyereknek is: rövid beszélgetés, "hogy vagy, mi újság", de ilyen kellemetlen helyzet... hát nem kívánom senkinek.