Mit választanál: "nemszeretem" munka alkalmazottként, vagy imádott munka vállalkozóként?
Pro és kontra:
– alkalmazottként kiszámítható, korrekt fizetés, a felelősséget a cégvezető viseli helyetted, 8–5-ig munka, aztán szabadidő, szabad hétvégék, de nem érdekel a munka, a munkatársaidat el kell viselned;
– vállalkozóként neked kell munkát szerezned, a megbízók nem szeretnek fizetni, így folyton futni kell az egyébként sem havi fix pénzed után, néha láblógatós időszakok (és persze para, hogy lesz-e még munkád), néha viszont nincs se hétvégét, se estéid, annyit kell melózni, de imádot a munkát magát, otthonról tudsz dolgozni.
válasza: válasza:Én mindenképpen a másodikat mondanám. Alkalmazottként azt mondom, hogy az egész egy f**ság másnak dolgozni, másnak a tenyerét gazdagitani még ha igy kevesebbet dolgozok is akkor is szar. Viszont egyébként ez is olyan dolog, hogy ez sem mindig igaz, ha én alkalmazott vagyok ugyan úgy mint most, de sokkal többet keresek, sokkal normálisabb főnököm van, sokkal könnyebben keresem a pénzt mint pl most. Akkor nyilván nem akarok vállalkozó lenni, mert leszarom megvan mindenem ami kell.
Csak hát egyre jobban nőnek az igények minnél idősebb az ember, és előbb utóbb kezdeni kéne magával valamit.
A vállalkozás téma meg rohadt bonyolúlt szerintem nem csak úgy van, hogy jajj akkor most az leszek.
Nyilván én az lennék, de tudom hogy sajnos még nem értem meg rá sem gondolkodásban, sem anyagilag.
Elég nehéz téma ez, és sok dologtól függ.
válasza:Nem vagyok vállalkozó. 8 órában dolgozom alkalmazottként, legálisan, a MT szabályozása szerint.
Szeretem a munkám, szívesen csinálom, jól keresek vele.
Úgyhogy én a 3. megoldást választottam, az első kettő nem tetszett soha.
35N
válasza:vállalkozó voltam, vagyok, leszek..
nekem ez jön be
Köszi az eddigi válaszokat, az érdekelne, vajon mennyire tartjátok fontosnak a „biztos, nyugodt” életet (ideális esetben ilyen az alkalmazotti lét), és mennyire azt, hogy olyasmivel töltsétek életetek nagy részét, amit szerettek is csinálni, de cserébe fel kell vállalnotok, hogy nehezebb.
Érdekes, hogy eddig 4-ből 3-an azt írtátok, hogy vonzóbb a vállalkozás, mert az ismerőseim közt úgy látom, többen alkalmazottak, mint vállalkozók…
A szitu az, hogy nekem az első szakmám, amiben dolgoztam isok évig, baromira nem érdekelt, persze megcsináltam becsülettel a munkámat, de nem éreztem, hogy „értelmes” dolgot csinálok, alig vártam a pénteket és a szabikat, szóval kvázi csak a pénzért csináltam. Aztán mellette „hobbiból” elvégeztem egy posztgraduális képzést, és mit ad isten, annyira lelkes voltam, hogy elkezdtem munkákat kapni már a tanáraimtól. Mára viszonylag fixen vannak megrendeléseim, de attól tartok, nem vagyok vállalkozó típus, nehezen bírom a bizonytalanságot, bosszant, hogy könyörögni kell, hogy kifizessék határidőre a számlákat, stb.
Szóval vissza-visszatér a kétely, nem kéne-e alkalmazottnak mennem, mint annyian, akkor letudom a melót X óra alatt, és ahogy kiesik a kezemből a toll, már nem is érdekel a cég…
Amiben dolgozom az olyan terület, ahol (kissé sarkítva) kihalásos alapon ürülnek meg az alkalmazotti helyek, és rosszabbul is fizetnek, mint vállalkozóként, szóval a 3. válaszolóval ellentétben nálam nincs „3. megoldás”, hanem kompromisszumot kell kötnöm.
válasza:Papír kell mindenről 4 példány nem könyörögni kell!
A munkát letenni viszont szintén keményen kell csak ott magaddal szemben
nálam a sorrend :itthon alkalmazott<külföldi alkalmazott<itthon vállalkozó<külföldön vállalkozó
„Papír kell mindenről 4 példány nem könyörögni kell!”
Úgy érted, írogassak ügyvédi felszólítást, majd iindítsak csődeljárást minden megbízóm ellen, aki nem fizet határidőre?
Dolgozom külföldieknek is, így látom a különbséget a mentalitásban: itthon 30 napos fizetési határidővel szerződnek, majd a számlát még ezután sem fizetik ki, csak ha kitartóan a nyakukra járok, külföldön egy e-mail is elég szerződésnek, és tök mindegy, hány napos számlát írtam eddig, mindig hamarabb fizettek…
Persze biztos van szakma, ahol nem így megy, nálunk valamiért igen.
Ha van jó tipped a határidőre fizettetésre, szívesen veszem! :)
„A munkát letenni viszont szintén keményen kell csak ott magaddal szemben”
Jogos, ez nem könnyű, pláne, mert szeretem csinálni, így hussannak az órák.
„nálam a sorrend :itthon alkalmazott<külföldi alkalmazott<itthon vállalkozó<külföldön vállalkozó”
Ezt kifejtenéd bővebben? Nem értem, mire gondolsz.
válasza: válasza:3as vagyok.
Nem értem, miért a két végletben gondolkodtok.
Mint írtam, nem vagyok vállalkozó de azt csinálom amit szeretek. Ez miért olyan elképzelhetetlen számotokra? Úgy írtok, mintha az, aki alkalmazott csak egy boldogtalan de kényelmes szolga lenne, a vállalkozó meg a boldog ember akinek azért néha nehézségei is vannak.
Ez nem ilyen fekete-fehér dolog.
Csak olyan munkákra gondoljatok, mint pl: közforgalmi pilóta, légiirányító.. nem vállalkozók mégis a munkájuk a hivatásuk. Ezeket lehet szeretni és egy életen át csinálni anélkül, hogy kiégne benne az ember. Sosem cserélném ezt el egy vállalkozásra.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!