Mi lett volna a helyes: kerülni a konfliktust vagy kiállni egy kisebb-nagyobb igazság mellett?

Több év irodai munka után, jobb lehetőség hiányában fizikai munkát vállaltam. Hátproblémák miatt azonban hamar arra jutottam, hogy nem biztos, hogy jót tesz ez az egészségemnek és talán jobb lenne ha felmondanék. (A hátammal egyébként már a munka elvállalása előtt is voltak panaszok, amik most viszont felerősödtek.)

Mielőtt felmondtam volna, azt a tanácsot kaptam, hogy menjek el előbb orvoshoz kivizsgáltatni a dolgot, és ha kiír táppénzre fogadjam el, ha pedig nem akkor mondjak fel. Megfogadtam és az előbbi történt: kiírt táppénzre és elküldött előbb vizsgálatokra, majd kezelésekre, amit el is fogadtam. Ez nem sokkal a próbaidőm lejárta előtt történt.

A vizsgálatokra és kezelésekre való várakozás és a kezelés maga együtt azonban több hetet vettek igénybe, és mikor ezt jeleztem a munkáltatóm felé, ők - bár meg voltak elégedve az addigi munkámmal - néhány nappal később felmondtak nekem. Ezt maximálisan meg is értettem és el is fogadtam.

Az a fura helyzet állt elő azonban, hogy ők egy nappal a próbaidőm letelte után közölték velem, hogy a próbaidőmre hivatkozva ők azonnali hatállyal felmondanak nekem és kértek, hogy menjek be aláírni, hogy előző nap átvettem tőlük a felmondásomat.

Nos, ez volt az a pont amin azóta is rágódom, hogy mi lett volna részemről a helyes, etikus lépés?

- Nem akadékoskodni és konfliktushelyzetet teremteni amiért egy nappal később közölték, hiszen valószínűleg én is felmondtam volna hamarosan, akkor meg minek ellenséget szerezni?

- Vagy nem a saját káromra nagyvonalúskodnom, és ragaszkodnom a próbaidő utáni rendes, felmondási idővel járó felmondáshoz részükről, megkockáztatva ezzel hogy rosszakarókat szerzek, hiszen amíg kezelés alatt állok addig más munkát sem tudok vállalni és így kereset nélkül maradok?

Mert bennem az van, hogy jelen esetben vagy velük szúrok ki, vagy magammal, és egyik se jó.

Szerintetek mi lett volna helyes ebben a helyzetben részemről? Szívesen venném többek véleményét, meglátását!

(Megj.: Én végül azt mondtam a munkáltatómnak, hogy aláírom, de csak úgy ha a felmondás átvételéhez valós átvételi dátumot írunk, nem előző napit. Ebbe ők nem mentek bele, így nem írtam alá. Tanácstalan voltam, hogy mit tegyek, így úgy döntöttem nem teszek semmit, rájuk hagyom, hogy szüntessék meg a munkaviszonyunkat belátásuk szerint. Ezt követően mikor beszéltem velük elkezdtek mellébeszélni, hogy mikor ők telefonon felmondtak nekem az nem is a próbaidőm letelte utáni dátum volt, hanem egy nappal előbbi (ami nem igaz), és mivel én megtagadtam a felmondásom átvételét ezért ők jegyzőkönyvet vettek fel erről és így megszüntethetik azonnali hatállyal a munkaviszonyom. Még azt is mondták, hogy nekem már napokkal azelőtt is szólt valaki telefon, hogy felmondanak nekem (persze ez sem igaz). Ezután felajánlották, hogy mindezek ellenére ők hajlandóak eltekinteni az azonnali hatályú felmondástól és kifezetnek még egy heti bért pluszba ha aláírunk egy közös megállapodású felmondást egy későbbi dátummal. Mire mondtam, hogy rendben, nem akarok civakodni ezen, de ne gondolják, hogy tollas a hátam. Aláírtuk és békében elváltunk, de azért még mindig nem tudom mi lett volna a helyes.)