Kedves pedagógusok! Milyen durvább konfliktusaitok voltak szülőkkel?

Sajnos kevés lehetőségem volt eddig gyerekekkel foglalkoznom, mivel falun rekedtem, ahol nincs protekcióm.

A nemem miatti előítélet (férfi vagyok) fura volt eleinte, de kezdem megszokni. (Kisebbekre vagyok hivatott.)

Szóval kevés alkalmam volt összezörrenésre szerencsére, illetve igazán nem volt ilyen, csak talán egy fura eset jut eszembe, az gyakorlaton történt:

Pont az egyik neveltem anyukája a főiskolai tanárom volt. :D Utólag visszagondolva kissé groteszk helyzet volt, mert nem voltam tudatában, hogy gyakorlatozóként nem számolhatok be semmiről a szülőknek, én meg belekezdtem, főleg, amikor megláttam, hogy "jé, ez a tanárom". :DD

Jókat mondtam a gyermekéről, elmondtam, mi volt, de azt is, hogy történt vele egy apró baleset, de megoldottam.

A gyaksi vezető durván lecseszett utólag,. :DD

Nem a szülő.

Szóval sajnos szülős esetről nem tudok beszámolni, inkább előítéletességükről.

Ellenben hallottam eseteket, botrányos szülőkről, de botrányos ("távoli") pedagógus kollégákról is.

Még én vagyok. Természetesen örülök, hogy tényleges alkalmam nem volt még összezörrenésre szülőkkel.

Egyébként szinte többet babysitterkedtem, mint ahányszor a szakmámban foglalkozhattam gyerekekkel.

Szóval számos "formációban" megéltem a gyermekekkel való törődést: egyénileg is, mindenféle életkorúval, de szakmaspecifikus életkorúak csoportjával is -vegyes életkorúak, azonos életkorúak, stb.-, de voltam már középsúlyos fogyatékkal élők között is, két ilyen csoport életébe belekóstoltam néhány napra, bár én átlagosakra vagyok képezve.