Normális, ha néha nincs kedvem dolgozni?

Egyes nagyon jól mondja!

Nekem sosincs kedvem.Nem tudom egyesek mit vannak oda a munkàért annyira? Nyűg az egész.

az emberek 80%-a nem szereti a munkáját, csak muszáj dolgoznia.

ha valaki ódákat zeng a munkáról akkor az a ritka 20%, ne dőlj be neki, nem olyan jó dolgozni :) :) :)

mert:

hülyékkel vagy körülvéve

nem akkor intézed a szükségleteidet amikor te akarod

nem azt csinálod, amit éppen akarsz - pl. én sokszor mennék strandra munkaidőben, napoznék, meg innék koktélt egy napernyő alatt, de nyomkodom a billentyűzetet és telefonálok az ügyfélnek... na hát tök ellentétes a két dolog

szeretnék délig aludni, de hatkor kelek fel

szeretnék bugyiban, pólóban lófrálni, de közben kiöltözve kell ülnöm az irodában

szeretném elküldeni a pcsába a kollégáimat, de vigyorognom kell rájuk, mert a nap nagyobb részét az ő búrájukat nézem.

szeretnék végtelen pénmennyiséget a kezemben tartani, de nem érek rá, mert havi 20-23 napot ott gürizek egy jó átlagos magyar fizetésért...

szóval tök sok minden jóban hátráltat a munkahely, de ha nem lenne, akkor egész nap koldulhatnék kölcsönért, meg a periférián élnék, ezért elvállalok egy egész türhető valamit.

ha milliomoscsemete lennék, mondanám, mi a szrnak dolgoztok?!? :) de én is csak földi halandó vagyok... :)

senki sem szeret dolgozni.

a maradék 20% meg nem igazán dolgozik, hanem a hobbiját csinálja, vagy nem csinál pont semmit, csak kamuból van valami poziciója :)

minden munka megunható, minden fizetés kevés lehet máséhoz képest. a legjobb azt csinálni, hogy nem csinálunk semmit, de az nem élhető és nem visz előre.

"a legjobb azt csinálni, hogy nem csinálunk semmit, de az nem élhető és nem visz előre"

Szerintem az a legjobb, ha azt csináljuk, amit szeretünk, annyit és úgy, ahogy szeretjük - és nyilván elég pénzt is kapunk érte. Ez a karrier csúcsa.

Igen, teljesen normális, főleg Magyarországon. itt a munkatársak általában rosszindulatú prolik, és szinte minden munkahelyen vannak logikátlan baromságok, értelmetlenségek.

a te munkád ráadásul elég monoton, és feltételezem, elég sok h-lye emberrel akadsz össze. a közeli coopban pl. 2-3 havonta felmondanak a pénztárosok.

a másik meg: ha szereted is a munkád, akkor is elég hervasztó belegondolni, h napi 8-10 órában azért kell gürizned, h ne halj éhen és legyen fedél a fejed felett.

én azokat irigylem, akik otthonról dolgoznak, a maguk urai.

Én 4 éven át szinte örömmel mentem dolgozni mert jó társaság, normális vezetőség, nincsenek túl nagy elvárások sem, lényeg hogy mindenki csinálja amit kell és nincs gond. Én 4 év után hiába volt király helyem, sajnos sok mindenbe összejöttek a dolgok illetve főnökség váltás is volt a munkahelyen ami annyira elrontott mindent hogy már gyomoridegem volt amikor beléptem a portán hogy "na most mit találnak ki? Milyen hülyeségre jövök be" Amikor már ezen kattogtam akkor volt hogy életembe először kivettem 2 hét szabadságot egybefüggően, és mivel ez idő alatt is hallottam vissza hogy egyre rosszabbodik a helyzet, akkor döntöttem el hogy oda már nem megyek vissza, így még a szabadságom alatt bementem leszámolni, mivel ők nem kérték a felmondási idő letöltését csak annyi hogy 1 hónapig állományba voltam fizetve ameddig meg nem kaptam a papírokat, addig nem mehettem máshova de végig otthon voltam igaz csak alapbérbe voltam fizetve de a semminél több volt, és így legalább lélekben is kipihentem magam.

Aztán mentem másik helyre jóval többért csinálni ugyan azt a sok munkát, de azt legalább elfogadom hogy olyan amilyen, és ott is jól érzem magam a társaságba. Aztán ha ebbe is belefáradok megint lépek.