Természetes hogy furcsán érzem magam a kialakult helyzet miatt, vagy inkább örüljek hogy ez van?

Nem hittem, hogy problemas lesz ertelmezni az altalam leirottakat, de ugy tunik megis.

Nos a mondandom lenyege az volt, hogy lehetne boven szarabbb, mint fel evig egy oviban segiteni az ovonoknek. Mivel a lehetosegeid elegge limitaltak, ezert inkabb orulj neki, hogy adodott egy olyan opcio ahol emberi korulmenyek kozott, emberi idoben kell dolgoznod. Bar en inkabb kezimunkaznek egy kamion anyosulesen, minthogy masok kolkeit toleraljam. Nem vagyunk egyformak.

Na joejt.

Sosem voltam ped.asszisztens oviba, de volt ovis gyerekem.

Nálunk az oviban a ped.asszisztens konkrétan egy irodában ül az óvodavezetővel és mindenféle hivatalos ügyeket intéz, az óvónőkkel max. akkor találkozik, ha bemennek hozzá valamiért, de a legkevésbé sem az ő csicskásuk, meg kávéfőző meg egyebek, amiket itt írtál.

Amiről te írsz, az a dajkák feladata, bár végzettség szükséges ahhoz is..Konkrétan milyen munkakörben fognak alkalmazni?

A "majdnem" megközelítésről csak annyit szeretnék írni Neked, hogy a Lottó játék sem fizet a majdnem "találatokra".

Nyelvvizsgánál is az a helyzet, hogy a majdnem sikerült írásbeli vizsgával elmeszelnek, - amely körülmény elzár a diplomád hitelessé tételétől.

Ha körül néztél már, akkor nem hiszem, hogy bármelyik válaszoló "meg tudná váltani Neked a világot", - nyílván nincs jobb, - ezért azt tanácsolom, hogy "nyeld le a gombócot", vállald el a munkát! Gyerekek után szart, hugyot, nyálat takarítani, élelmiszert adagolni, mosogatni nem lehet felemelő tevékenyég, - erre azt tudom mondani, hogy ha a kukásautókon dolgozó embereknek büdös lenne a (fizikálisan büdös) munka, a településeken élőket 10 nap alatt "megenné a szar", - elszaporodnának mindenféle érdekes élőlények, szélsőségesebb esetben járványok ütnék fel ismét a fejüket.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem szerencsés ilyen szinten megkülönböztetni a munkát a "rangon aluli munkától". Most ebből tudod megoldani a problémáidat, - aztán amikor orvosként tudsz már praktizálni, úgy is behajtod kamatostól a társadalmon az "elszenvedett sérelmeidet"...

Vállald el!

Legalább megtanulod, hogy a pedagógus asszisztens nem csicska, hanem ugyanolyan munkaerő, mint bárki más. Meg megtanulod, hogy emberként bánj mással és az undorító attitűdöd is javulni fog.

Tisztelt Kérdező!

Őszintán írom: nagyon nem szimpatikus a hozzállása az adott témához - önsajnálatot és felsőbbrendűséget vélek érezni mind a kérdéséből, mind a közben küldött válaszaiból.

Én 2, egymástól független területen megszerzett, mérnöki diplomával rendelkezem. Végeztem olyan munkát a 2. diplomám megszerzése során, aminek köze nem volt a már kézben kévőhöz, pedig akár abban is dolgozhattam volna (aztán a tanulmányaim utolsó 2 éve alatt már dolgoztam is benne). Sőt, olyanokat is amelyek egyáltalán nem igényeltek diplomás végzettséget: kert-ásás, gyári szalag meló, plakát ragasztás, szórólapozás, stb. - mind alkalmi, rövid távú fizikai munka a megélhetés miatt, ami mellett bőven maradt agykapacitásom, és időm a tanulmányaim érdemi végzésére (egyetlen félévet sem kellett passziváltatnom, csúsztatnom, és koleszban laktam). Ezen munkák során olyan emberekkel és helyzetekkel találkozhattam, akik által több lehettem, és megtapasztalhattam, hogy van élet a diplomás léten kívül is, sőt....

Ha pedagógus asszisztensi munkáról csak a csicskáztatás jut eszébe, akkor ott véleményem szeint gondok lehetnek az önértékeléssel is. Mondom ezt úgy, hogy 3 gyermekem ugyanazon ovódába járt, volt alkalmam megismerni az ott dolgozó óvónőket, dadusokat, és bár értelemszerűen nem töltöttem ott a napomat, tehát nem láttam a mindennapok nehézségeit, esetleges feszültségeit, de az egész miliőről minden eszembe jutott, csak a csicskáztatás nem. Persze minden munkahely és munkaközösség eltérő.

A lényeg: tekintsen a jelenlegi élethelyzetére egy valós kihívásként, ahol éppen azzal a - talán - fóbiájával kell megküzdenie, hogy "rangon aluli munkát végez"! Figyeljen arra, hogy a napi munkája során, hogy alkalmazhatja a tanultakat: elsősegély nyújtása, lelki pátyolgatás (nem csak gyerekek), szakmai tanácsok adása (a munkatársak, szülők családjában is lehet mindenféle egészségügyi nyavalya) - persze felhívva a figyelmet, hogy még nem végzett orvos, a szakvizsgájától pedig még nem csak 4 tantárgy, hanem évek és valós szakmai tapasztalat választják el -, stb. És ezeken keresztül talán már is nem fogja olyan haszontalannak látni azt a 1/2 évet.

Szóval alázat, tisztelet, mások megbecsülése, mert a legnagyobbak azok közöttünk, akik a legkisebbekhez, a legelesettebbekhez, a legalantasabbakhoz is le tudnak hajolni. Mindezek mellett pedig tenni, és az életet (is) tanulni akarás hassa át a gondolatait és tetteit, mert így lesz kerek az egész!

Kívánom, hogy 1/2-1 év múlva úgy tudjon visszatekinteni erre az időszakra mint, egy jól elvégzett munkára, mellyel saját maga is gyarapodott, és egyesével fel tudja majd idézni azokat a boldog szempárokat, hálás köszönömöket, vagy éppen csak néma biccentéseket melyekkel a gyerekek, a szülők, vagy éppen a (rövidtávú) közvetlen munkatársai megajándékozták!

Zs