Nincs kedvem a kollégáimmal csak azért beszélgetni, mert "úgy szokás". Csak én vagyok ezzel így?
Úgy vagyok vele, hogy azért járok dolgozni, hogy legyen pénzem. Számomra úgy nézne ki egy ideális munkanap, hogy bemegyek, dolgozom, elvégzem a munkám, ha épp üres percek vannak, akkor elolvasom a híreket, majd a nap végén hazamegyek. Legszívesebben egy külön irodában ülnék, nincs kedvem másokkal jópofizni. A munkám olyan, hogy szinte alig kell másokkal összedolgoznom, ennek ellenére 3 másik emberrel ülök egy irodában, én ellennék magamban egész nap, de érzem rajtuk, hogyha csend van, akkor kínosan érzik magukat (elkezdenek kattogni a tollal, esetleg dalolásznak, stb. mintha várnák, hogy megszűnjön a csend), pedig engem abszolút nem zavar.
Ma is például kettesben maradtam az egyik kollégával, majd fél óra csend után elkezdett kérdezgetni rólam, majd beszélni olyan dolgokról, hogy a valamilyen ismerőse hol dolgozik, milyen munkarendben. Ebédszünetben is folyton el akarnak rángatni enni, pedig én nagyon jól eleszegetem nyugodtan, magamban,inkább mint a nagy ricsajban.
Úgy érzem teljesen eltérek a többi embertől. Régebben próbáltam változtatni ezen, de csak megjátszás volt, nem éreztem jól magam, így kénytelen lennék beletörődni abba, hogy magamnak való vagyok, elvagyok egyedül is, kevésbé igénylem a szociális létet, mint mások.
Hogyan tudnám elérni, hogy mások megértsenek?
válasza:Bár több ilyen kollégám lenne, mint a kedves kérdező.
Egyszer emiatt tájékoztattam a kollégákat, hogy undorítóak és szégyellhetik magukat, hogy képesek b*zizni is egymást (természetesen hátak mögött) hogy megtörjön a csend. Néhány napon át keresztülnéztek rajtam, aztán elmúlt. Kicsit több támogatásra számítottam, de ezzel beigazolódott, hogy az egész társaság ilyen, csak játsszák magukat, még a hangjuk is megváltozik, amikor valaki olyannal beszélnek (telefonon), aki tényleg érdekli őket.
A pletykák alább hagytak ezután, de ugyanúgy kényszeresen akarnak valami másról beszélni, csak hogy ne hallják a belső kattogásukat az egyszerű fogyasztó életmódjuk miatt.
Egyik kollégám folyton kommentálja az eseményeket, hogy éppen mit csinál, mintha bárkit érdekelne. Önmagának beszél. Én csak emelgetem a szemöldökömet és nagyokat sóhajtok.
Előbb-utóbb leszállnak rólad, ha látják hogy nem érnek el veled semmit. Nekem sikerült.
Pár irodát megjártam az épületen belül és mindenhol ez a helyzet sajnos.
válasza:#11
Jól tetted, hogy megmondtad!! Így is kell! Az háta mögött szidják, vele szembe meg kedveskednek, és persze vissza várják hogy kedveskedjen, miközben gyakorlatilag jogtalan az elvárásuk. Tisztelet NULLA, de azért azt elvárják, hogy velük tisztelet tudóan beszéljenek. Sőt, tovább megyek, az sem elég nekik, ha tisztelettudóan beszélsz, azt is fogadd el, hogy semmi tisztelet bennük FELNŐTT EMBEREKBE, de viszont várják a tiszteletet.. Még apámra is rászólok, ha hasonlót tapasztalok tőle, ők meg felnőtt ember létükre ilyenek, még saját munkatársukkal is!
11. Teljesen igazad van. Az előző munkahelyemen két kollégám is ha csend volt hangosan mondta, hogy épp mit csinál, az őrületbe kergettek.
A mostani helyen először egy másik irodában voltam, ott egész nap ment a pletykálás, mellettem 4 nő volt. Pl. egyik nap Marika mesélte Julikának, hogy hova megy másnap nyaralni, mire Julika elújságolta, hogy mikor ő ott volt, akkor miket nézett meg, mennyire itta le magát. Másnap jött a főnök és kérdezte, hogy hol van Julika, Marikának viszont halvány lila gőze nem volt róla. Tehát azt figyeltem meg, hogy teljesen felszínes beszélgetések folynak, oda se figyelnek a másikra csak az a lényeg náluk, hogy ne legyen csend.
válasza:" Julika holvan "?
Biztos kezdett edzeni.. a piálásra... :P
Bocs de ezt nem tudtam kihagyni.
válasza:Na igen, a pia. Minden héten megy a farokméregetés, hogy ki részegedett le jobban a másiknál, mintha középiskolában lennénk. Ez egy korábbi eset még, de szintén elszóltam magam egy amúgy rendes munkatársnak, hogy "és erre most büszke vagy?". Nem lett következménye, mosolygott tovább mint a tejbe-tök és elfelejtettük az egészet. Ilyenkor azért kicsit elszomorodok. Nincs bajom azzal, ha isznak, csak ne próbálják úgy beállítani, mintha menő lenne.
A dugásról és a fűről amúgy egy szó sem esik, szóval látszik mennyire megy a látszatkeltés.
Ha jön új kolléga, akkor rögtön berántják a mélybe és olyanná válik mint ők. Úsznak az árral. Igazából nem hibáztatom őket, mert így lehet a legtöbbet elérni egy munkahelyen. Sok ismerős, mindenki megoldja a problémáidat helyetted és mindenki örül. Te örülsz, hogy nincs probléma, a másik örül, hogy képes megoldani más problémáját és ettől jobban érzi magát.
És persze ha jönnek a nagyobb problémák, akkor jövök én a képbe, mint a nagy magányos megmentő.
válasza:"Igazából nem hibáztatom őket, mert így lehet a legtöbbet elérni egy munkahelyen. Sok ismerős, mindenki megoldja a problémáidat helyetted és mindenki örül. Te örülsz, hogy nincs probléma, a másik örül, hogy képes megoldani más problémáját és ettől jobban érzi magát."
És szerinted az normális, hogy az emberek csak akkor segítenek egymásnak, ha már sikerült az illetőt magukkal rántani a "mélybe"? És azt mondod erre, hogy normális? Hogyan akarnak így változást?
Nálunk is hasonló a helyzet, szerveznek munkaidőn kívüli programokat, amikre nekem semmi kedvem elmenni, hisz ott ülök közöttük a nap nagy részében, akkor a fennmaradó időt szeretném a családommal tölteni.
Ráadásul évente egyszer van kötelező csapatépítő. Az eddigi munkahelyeimen mindig kitaláltam valamit a csapatépítőre, amik egy naposak voltak, simán elfogadták a tényt, hogy más dolgom van, lévén, hogy munkaidőn kívül volt. Itt azonban munkaidőben, ott alvós, kétnapos (csütörtök-péntek) csapatépítő van, amire nem szeretnék szabit kivenni, így még nem tudom mitévő leszek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!