Nincs kedvem a kollégáimmal csak azért beszélgetni, mert "úgy szokás". Csak én vagyok ezzel így?
Úgy vagyok vele, hogy azért járok dolgozni, hogy legyen pénzem. Számomra úgy nézne ki egy ideális munkanap, hogy bemegyek, dolgozom, elvégzem a munkám, ha épp üres percek vannak, akkor elolvasom a híreket, majd a nap végén hazamegyek. Legszívesebben egy külön irodában ülnék, nincs kedvem másokkal jópofizni. A munkám olyan, hogy szinte alig kell másokkal összedolgoznom, ennek ellenére 3 másik emberrel ülök egy irodában, én ellennék magamban egész nap, de érzem rajtuk, hogyha csend van, akkor kínosan érzik magukat (elkezdenek kattogni a tollal, esetleg dalolásznak, stb. mintha várnák, hogy megszűnjön a csend), pedig engem abszolút nem zavar.
Ma is például kettesben maradtam az egyik kollégával, majd fél óra csend után elkezdett kérdezgetni rólam, majd beszélni olyan dolgokról, hogy a valamilyen ismerőse hol dolgozik, milyen munkarendben. Ebédszünetben is folyton el akarnak rángatni enni, pedig én nagyon jól eleszegetem nyugodtan, magamban,inkább mint a nagy ricsajban.
Úgy érzem teljesen eltérek a többi embertől. Régebben próbáltam változtatni ezen, de csak megjátszás volt, nem éreztem jól magam, így kénytelen lennék beletörődni abba, hogy magamnak való vagyok, elvagyok egyedül is, kevésbé igénylem a szociális létet, mint mások.
Hogyan tudnám elérni, hogy mások megértsenek?
válasza:Sajnos sehogy sem lehet rájuk hatással lenni, mert ha nyiltan megmondod nekik, akkor utána örökké psizkálni fognak (vagy egymással úgy fognak pofázni, hogy az téged biztosan zavarjon).
Nekem is vannak kollégiám, akik odaszoktak hozzám, minden nam rabolják az időmet, miköuben nyugodtan lógathatnám a lábam.
válasza:Szerintem pl. az ebédről nyugodtan elmondhatod, hogy te jobban szeretsz nyugisan, egyedül enni, mert kell az a kis kikapcsolódás, amikor tudsz magadban elmélkedni. Meg lehet ezt fogalmazni nem bántóan, szerintem megértik. Lehet, hogy ők azt gondolják, hogy csak félénk vagy, és amúgy szeretnél velük barátkozni, csak bátortalan vagy. Talán ezért akarnak bevonni téged minden ebédelésbe és beszélgetésbe. De ha elmondod nekik, hogy nem erről van szó, hanem egyszerűen szükséged van egy kis egyedüllétre, és egyedül jobban szeretsz ebédelni, akkor megértik.
Ami a munkaidőt illeti, biztos hallgathatsz közben zenét, vagy ha az zavar, csak látszatként tedd fel a fejhallgatót, akkor csak nem szólnak hozzád. Vagy mondd meg nekik, hogy csendben jobban tudsz koncentrálni.
Amúgy arra vigyáz, hogy ne legyél teljesen passzív, azért valami kapcsolatod legyen a kollégákkal, mert pl. a legjobb barátnőmet is rúgták már ki azzal az indokkal, hogy nem tudott beilleszkedni a társaságba, hiába dolgozott jól és hatékonyan.
Minden nap legalább egyvalaki megjegyzi, hogy miért nem eszem velük, esetleg, ha épp betéved valaki az irodába, miközben ebédelek, akkor sajnálkozó szavakkal bombáz, hogy miért eszem egyedül, mintha ez olyan borzasztó lenne. Én is arra gondolok, hogy félénknek titulálnak, de ha visszagondolok, talán nincs is olyan ember a cégnél, akinek legalább egyszer ne mondtam volna el, hogy szívesebben eszem egyedül, mert nekem úgy jobb, kényelmesebb, jobban elférek, jobban érzem magam ha csendben ehetek, de hatástalan.
Sajnos az előző munkahelyemen is hallottam a hátam mögött olyan dolgokat, mi szerint kedves vagyok, segítőkész, jó fej, de FURA.
Ha amiatt kirúgnak egy cégtől, mert nem játszom meg magam napi 8 órában, hát rúgjanak, hiába próbálkoztam, teljesen lefárasztott.
Persze itthon szívesen eszem a párommal, családi/baráti összejöveteleken is szívesen beszélgetek, eszem másokkal, de a munkahelyen én úgy érzem, hogy nem vagyok köteles cseverészni olyanokkal, akikkel csak kényszerből vagyok együtt, lehet holnap felmondanak és az életbe nem látok őket többet, ilyen emberekkel nem érzem úgy, hogy bármit is meg kellene osztanom a munkán kívül.
válasza:Én zenét hallgatok, és szendvicset eszek a közeli metrómegállóban... :D
Igazából egy darabig alkalmaztam azt, amit az előző is mondott, és szépen leépítettem az embereket, de mindig vagy újak jöttek, vagy engem léptettek elő, és már meguntam ezeket a kötelező köröket. Inkább elmenekülök előlük, előbb-utóbb majd rájönnek, hogy nem vagyok vevő az egész napos szocializációra.
válasza: válasza: válasza:5. Nem értek veled egyet. Nem nekem van bajom a zajjal, tőlem aztán egymással beszélhetnek, őket zavarja a csend.
Azt nem értem miért? Félnek ha már nem beszélhetnek?
Azzal én sem értek egyet, hogy kirúgnának azért, amilyn vagyok. Nemrég volt egy elbeszélgetés a vezetőkkel, ahol azt mondták, hogy örülnének, ha a cégnél mindenkinek olyan személyisége lenne, mint nekem.
válasza: válasza:"de érzem rajtuk, hogyha csend van, akkor kínosan érzik magukat"
Igen, ez tipikus! Ha csend van, akkor azon jár az agyuk, hogy éppen mit dobhatnának föl témának! Sokszor észre sem veszik, hogy valójában nem a csenddel van a bajuk, hanem azt hiszik tényleg kínos, hogy ők most nem beszélnek. pedig ez nem igaz! Most ha olyan helyen dolgoznának (könyvtárban, vagy máshol, ahol tilos beszélgetni), akkor azt is kéne bírniuk! Szerintem ha az ember nem töri magát, hogy beszéljen, akkor a másik ne érezze kínosnak magát, hogy nincs téma. Egyszerűen csak foglalja el magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!