A munkaadók inkább olyan embereket szeretnek alkalmazni, akik kiállnak magukért vagy aki nem állnak ki magukért?

van aki ezt, van aki azt.

Attol fugg, milyen munkakorbe. Egyszeru gyari munkasnak peldaul nyilvanvaloan azt, aki nem all ki magaert. Vezetonek meg olyat, aki igen.

Egyszerű a képlet: az a jó dolgozó, aki kiáll magáért, amíg ezzel a cégnek hasznot hoz (mondjuk beszállítóval tárgyal és letöri a beszerzési árat), de nem áll ki magáért, mikor ezzel csökkenti a profitot (pl. bértárgyaláson).

Szerintem, ha a dolgozó kiáll magáért, akkor a főnök emberszámba fogja venni jobb esetben. Ha meg csak meghunyaszkodik az ember, akkor őt úgy könyvelik el, hogy ezzel a személlyel bármit meglehet tenni.

Az 1. válaszolóval értek egyet, azonban elég tré dolog, hogy az élet a munkahelyen a túlélésről szól, a másik leigázásáról, nem pedig a valós munkáról...

A felfelé nyal lefelé tapos típust kedvelik,vagyis a aljas gerinctelen képmutatókat. Ezek szoktak masírozni felfelé a ranglétrán ,szinte minden esetben .Szóval a főnök felé ne álljon ki magáért ,tegyen a kedvében ,jópofizzon, de ha van beosztottja ,kollégája akkor azt nyomja el minél jobban, passzírozza ki belőle a szuszt is ,sunyin tegyen keresztbe,hallgasson el infokat előtte és "álljon ki magáért" vele szemben.