Hogyan kezelitek a munkamániás kollegákat?
Rugalmas munkaidoben dolgozok. Hol tobb, hol kevesebb a munka. Igy volt ez az elozo helyemen is.
Volt ott egy kollegam, aki teljesen munkamanias volt: akkor is bent volt keso estig, amikor ezt semmi nem indokolta. Ekozben a bent toltott idoben abszolut nem volt effektiv, gyakorlatilag egesz nap arrol beszelt, hogy neki mennyit kell dolgoznia stb. A legrosszabb, hogy megjegyzeseket tett azokra akik nem dolgoztak napi 10-12 orakat. Sot kesobb a fonokomtol megkaptam a feedbacket, hogy nem vagyok jo csapatjatekos, mert nem dolgozok annyit, mint a tobbi csapattag (elso sorban ez a srac). Elete a sracnak nem volt, csak a munka. Ha eppen tenyleg nem volt melo panaszkodott, hogy unatkozik.
Azota munkahelyet valtottam es rajottem, hogy az uj fonokom is ilyen: a munka az elete, semmi mas, csak a munkarol tud beszelni, meg csapatepitesen is. Tegnap kifejtette, hogy mostanaban nincs sok munka (napi 8-9 ora), de hamarosan jon egy uj project es akkor meg aludni sem lesz idonk. De mindezt olyan orommel mondta, mint evek ota erre varna...Amugy elegedett a munkammal. Viszont en nehany kiveteltol eltekintve nem vagyok hajlando napi 10-11 orat dolgozni folyamatosan. Hogyan lehet az ilyet kezelni?
Haha az ilyeneket imádom. Egy csomó kollégám ilyen.
A legegyszerűbb ha helyeselsz nekik, miközben veszed a kabátod és húzol haza. Komolyan. Én mindig adom alájuk a lovat, hogy nee tényleg, ennyi dolgod van, hát ez szörnyű, én nem is értem hogy bírod, te vagy a mi hősünk, komolyan, nélküled nem tudna létezni sem a cég, stb stb. Mindig de mindig sajnáld, hogy már megint ott kell maradnia dolgozni estig, aztán húzz haza. Persze a saját dolgod csináld meg.
Így szeretni fognak, hisz megérted őket. Évek óta ezt csinálom, én nyolc órát dolgozok, ők meg indokolatlanul 10-13 órákat vannak bent, felét panaszkodással töltik. És nem rúgnak ki, mert az én munkámat is meg kell csinálni, és hát azt már szegények nem bírják, hát az már nem férne bele. Próbáld ki.
Pl ha főnök mondja a projektet, akkor nevetve helyeselj, hogy ú tényleg milyen szörnyű lesz, haza se megyünk majd, itt fogunk éjszakázni. Mert hát tényleg, az durva lesz, és ki sem látszunk majd a melóból. Aztán húzz haza. Ha te munkád mindig kész van, akkor nem nagyon tudnak beléd kötni. De fontos, hogy mindig sajnáld őket, ez erről szól. Ugyanaz mint a nyuggerek az orvosnál.
Ez nehéz kérdés.
Alapvetően munkamániásból is több fajta van. Én is néha hajlamos vagyok az lenni, mert maximalista és teljesítménykényszeres vagyok. De nálam ez kimerül annyiban, hogy tovább bent maradok, néha panaszkodom a munka mennyiségéről (nálunk nem az van, hogy 8 órában kávézom meg panaszkodom a munkáról, hanem tényleg effektíve egyes időszakokban 8 órában kivitelezhetetlen vagy nehezen és bármiféle pihenőidő - egy tea megivása stb.- nélkül kivitelezhető munkamennyiség van, főleg, ha vki fel is mond a csapatból közben). De nem erőltetem rá másokra ezt, azt is mosolyogva "tűröm", ha kikuncognak emiatt meg sztahanovnak és strébernek neveznek. És nemcsak a munkából áll az életem, és nem is csak arról tudok beszélni.
Főnökként nekem az lenne a legfontosabb, hogy mindenki egészséges és kipihent legyen, és nem várnék el túlórát senkitől... ha mégis befut vmi ilyesmi, akkor megfizetném.
Ha tényleg az lenne a munkáltatódnál, hogy folyamatos 1011 órázás, meg lehet mondani, hogy bocsi, de ezt te a saját egészséged miatt nem tudod vállalni, csak alkalmanként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!