Frissdiplomások, ti hogy boldogultok a munkával az első 1-2 évben?

Én friss diplomásként azzal kezdtem (több, mint 7 éve), hogy jól beb@$ztam :)

Utána raktáros voltam pár évig, aminek annyi köze volt a diplomámhoz, hogy mezőgazdasági főiskolán végeztem, és egy takarmányokat gyártó üzemben voltam raktáros. Aztán besokalltam, felmondtam, és taxis lettem. Aztán irodista, amit a mai napig utálok, mint a szart, de kb fél éve újra taxis vagyok az irodai meló mellett, és azt szeretem, szívből csinálom. Nem kell túldimenzionálni a diplomát. Semmi nem változik tőle. Ha egy normális felfogású ember vagy, te sem fogod magad többnek érezni azért, mert van egy diplomád. Az meg az érem túloldala (sajnos a két oldal elég hasonló), hogy ma már (Magyarországon) az, hogy van egy diplomád az nem garantálja a magasabb fizut és a jobb életet. Ha érdekel, akkor úgysem lesz gond, mert érdeklődően fogsz hozzáálni, ami eredményezhet előrejutást (de nem garantálja). Ha van egy diplomád, de csak azért, amiért nekem, hogy megcsiáltad, mert meg kellett felelned a szülői elvárásoknak, akkor akár a hajadra is kenheted a diplomát, nem ér többet, mint a papír, amire kinyomtatták, mert csak egy kínszenvedés lesz a végzettségnek megfelelő munkahelyen dolgozni.

Lényeg: ne dimenzionáld túl. Diplomával a kezedben is éhen tudsz dögleni, de 8 általánossal is telhet nagymenő luxuséletre, ha tudod úgy forgatni a lapjaidat. Ezt nem a papír dönti el.

Így:

[link]

Keresd ki a szakodat, és nézd meg a statisztikákat!

Lekopogom, eddig nem volt vele bajom. Olyan diplomám van kettő, ami önmagában nem feltétlen biztosíték arra, hogy az ember jó munkát kap (két bölcsészdiploma... mondjuk az egyik nyelvszak... a másikat sem büféség miatt végeztem el, hanem mert érdekel, de benne volt a pakliban, hogy nem lehet elhelyezkedni vele), de volt gyakorlat miatt adminisztrációs tapasztalatom, nagyon-nagyon-nagyon jól tudok angolul. 3 hónap keresés után megtaláltam a mostani munkahelyemet, ahol 1,5 éve vagyok.

Kérdésekre a válasz:

- nem ez a szakterületem, és lenne más, amihez jobban értenék, de nem vagyok benne rossz sem

- vannak dolgok, amik nehezek benne, vannak, amik nem, és van benne stresszfaktor is rendesen

- ált. ezeket elég jól be tudom lőni, ill. van egy ilyen heppem, hogy először igyekszem segítség nélkül megoldani mindent... így a főnökség is azt látja, hogy tényleg akkor megyek oda hozzájuk, ha szükség van rá.

Amúgy elég összetett, amit cisnálunk, és olyan ember nincs, aki mindent tud. Hasonló munkakörben dolgozunk kb. 20-an, van Skype-csoport, simán rákérdezünk egymásnál, és senki nem kapott eddig azért ki, mert "butaságot" kérdezett vagy olyat, amit "illene tudni". Plusz azért elég átlátható a szervezeti felépítése a cégnek, így mindig tudom, kihez forduljak / fordulhatok, ha komolyabb kérdés adódik (kb. a főnököm, vagy ha nincs épp az irodában, akkor az ő főnöke)

Középvezetőnek vettek fel. Direkt fiatalt, pályakezdőt akartak, aki még formálható. Ez lennék én...

Az eleje iszonyat nehéz volt. A szakmai hiányosságok mellett szembe kellett néznem azzal, hogy a cég jó része rosszindulatúan állt hozzám, mondván biztos jó helyre feküdtem, hogy megkaptam egy ilyen posztot. Nehéz volt, de lenyeltem, sok mindenre rájöttem, megvilágosodtam az idők során. 2 éve vagyok itt és most kezdek már érezni magamban annyi magabiztosságot, hogy igazán nem tudok olyan témát, amihez ne tudnék hozzászólni, vagy ne lenne ötletem merre induljunk. A műszaki világban szerintem nehéz eljutni olyan szintre, hogy sose legyen úrrá az emberen a kétség, a bizonytalanság. Ez persze most is megvan, de míg régen ezektől kétségbeestem, addig mostmár inkább igyekszek időt nyerni, tájékozódni és továbblépni valamilyen irányba.

Összességében tehát nagyon nagyon nehéz volt belekezdeni és még most sem olyan egyszerű. Az egyetemen a szakmai ALAPOKRA megtanítanak, de egy firss diplomás úgy lép ki az egyetem küszöbén, hogy az életről SEMMIT nem tud...