34 évesen pályamódosítás - tanár lennék?

Köszönöm a válaszokat!

Utolsó, aki azt írod, miért megy az ember tanárnak: valóban jól beszélek két idegen nyelvet, megvan a felsőfokúm mindkettőből évek óta, a munkámban napi szinten használom őket, keresek is vele viszonylag jól gazdasági diplomával. Kb. kétszer annyit, mint amennyit tanárként keresnék... De ez nagy multinál van, ahol gyűlölöm a légkört, nyomaszt, nagyon stresszes, minden nap végére úgy érzem, megbolondulok. Ez a második munkahelyem, az előző is ilyen volt. Szinte minden nap túlóra, nem olyan ritka, hogy 8-tól 19 óráig bent vagyok, pedig a hivatalos munkaidőm 9-17.30 között tart. És mit csinálok ezért? Számolok, adatokat viszek be egy táblázatba, hogy a cégnek több pénze legyen, de ezt csinálja rajtam kívül ugyanígy 100 másik ember is csak ebben az épületben, marhára monoton, és sokszor úgy érzem, semmi értelme.

Tudom, hogy a tanárok is sokat dolgoznak, hogy este is dolgozatot javítanak, de mégis van benne rugalmasság - az iskolán kívüli extra teendőimet úgy osztom be, ahogy jól esik. Most az van, hogy a nap elején sose tudom előre, hánykor szabadulok, hogy tervezhetek-e esti programot, ha a párommal csinálunk valamit, általában este 9-re szervezzük...

És ami a másik, a tanításnak van ÉRTELME, érezhetem, hogy valami jó dolgot teszek, nem csak egy dúsgazdag cég bankszámláját növelem tovább. Hozzájárulhatok ahhoz, hogy a gyerekek jobban érezzék magukat az iskolában, hogy fejlődjenek, hogy később jobban boldoguljanak az életben. A tanítás ráadásul kevésbé monoton - tudom, egy idő után annak hat, ha mindig ugyanazt az anyagot kell leadni, de akkor is, mindig más gyerekek, más reakciók, más kérdések, más megoldásra váró helyzetek.

A gyerekeket is nagyon szeretem, a rokonságban most van több általános iskolás korú is, nagyon jól kijövök mindegyikkel, sokszor keresnek meg a problémáikkal, szerintem értek a nyelvükön.

Persze, ezek mind naiv és idealista gondolatok, de hogy vágjon neki egy tanár, ha nem így? :)

A fizetés természetesen felmerülő kérdés, a férjemmel beszéltem erről, ő kerek-perec kijelentette, hogy sokkal inkább látna engem egy rosszul fizető szakmában, ahol rosszabbul keresek, mint hogy kicsináljam magam ott, ahol most vagyok. Ő már többször kért, hogy mondjak fel. Fel is fogok, csak közben megszületett a gondolat, hogy magát a szakmát is hagyni akarom a fenébe.

Nincsenek amúgy anyagi gondjaink, ő jól keres (informatikus), és az elmúlt 5 évben én is jól kerestem, lakás van, autó van, gyereket is tudnánk vállalni, tervezünk is - a GYES után szeretnék tanításra váltani.