Mit jelent számodra a munka?

Kín.

Ez is, az is. Szerencsére az esetek többségében olyan tevékenység, ami előrébb visz, fejleszt, kiteljesít. Viszont nem jellemző, hogy valaki azért fizessen, amiért kiteljesítem magam, főleg ha még a tempót is kényem kedve szerint szabom meg ("bocs, most nem vagyok a toppon, épp tavaszi fáradtság / nyári punnyadás / őszi levertség / téli depresszió gyötör, de talán majd ha lementek a szeszélyes évszakok"). Így gyakran velejárója a "piszkos munka / dögunalom", rész is. Viszont az sem ritka, hogy maga a tevékenység zökkent ki a mostHagyjBékébenFőniASajátLevemben állapotból.

Most olyan helyen dolgozom, ahol a munkát nagyrészt élvezettel csinálom. De ez a hely csak arra jó, hogy félrerakjak. Csak anyagilag visz közelebb egy konkrét célhoz, más haszna nem igazán van. Lehet, hogy más nem így gondolja, de számomra ez egy börtön. Én magamért akarok dolgozni, a túlélésért. Ha elérem az anyagi célom, és meglesz a vityillóm nagy kerttel, akkor önellátó leszek.

A munka azok a dolgok közé sorolható amik értelmet adnak a mindennapoknak..

Egyelőre szerencsére semmit, majd családi vállalkozásba bekapcsolódok egyetem után, bár szerencsére ez sem fizikai munka lesz.

Kötelező rossznak indult, de aztán megtaláltam azt, amit szeretek csinálni, elkezdtem benne dolgozni, fejlesztettem (és a mai napig folyamatosan fejlesztem) magam, azóta pedig célt ad és motivációt. Sokat kell még tanulnom, hogy elérjek oda, ahová szeretnék, de már így is elértem jelentős sikereket. Nem az életem értelme/célja a munkám, nem törtetek mindenáron, nem adom fel emiatt az életem (csak akkor vállalok túlórákat, ha tényleg szükség van rá, nem dolgozom otthonról munka után, hacsak nem "robban" épp valami, kiveszem a szabadságaimat - szóval nem a munkáért élek) de élvezem, kreatív, hasznos dolgokat viszek véghez és tudom, hol és merre tartok és hová szeretnék eljutni.

Hogy valami olyasmit kell csinálni,amit ráderőltetnek; kötelező, mert sajnos rá vannak kényszerítve az emberek, hogy pénzük kell legyen az életben maradáshoz. Életmód helyett van már a munka, az emberek már nem is tudnak tőle élni; és ráadásul a gyerekek még fizut sem kapnak érte. Pedig nekik rengetegféle dologban kell helytállni, egyik napról a másikra irgalmatlanul sokat készülni; sokszor az iskola is keményebb munkahely a diák számára, mint a munkahely a szülei számára. Szóval ilyen útban lévő dolog, ami nem hagyja az embert élni, az élethez hozzáférni, hozzáférkőzni, hogy mi az; és nem is feltétlenül hasznos, mert nem feltétlenül a kaját termeli meg az ember magának a munka során. Szét vannak választva a családok is, és mire hazaérnek, mindenki tök fáradt, a munkától is, meg kikészültek esetleg veszekedős kollégáktól. És hazajárnak aludni. Ennyi az emberek élete, mert a többi elvesződik; hogy dolgoznak, és befizetik az adókat. Aztán már se energiájuk, se idejük, se pénzük, hogy bármi olyat csinálhatnának, amit élveznének és nem "kötelező"-jelleggel; adott esetben rossz "légkörű" helyen (ahol nem érzik jól magukat). És meg van szabva, hogy mikor ehetnek, mikorra érjenek be. Kb ilyen van, hogy az ember felkel korán, még adott esetben tök sötétben; felveszi azt a ruháját, amit azért vett, hogy elmenjen benne dolgozni, beül abba a kocsiba, amit azért vett, hogy eljárjon benne dolgozni, és aztán X óra után "hazaesik" aludni egy olyan házba, amit alig lát, és esetleg a lakbért is fizeti, hogyha nem a sajátja. Meg hogy a fejlődésben lévő gyerekeket is felrázzuk 6-7 órakor, mikor még az igazak álmát aludnák, és elzavarjuk hidegben, sötétben egy helyre, ahol ő is szintén, megintcsak nem lehet önmaga. És olyan dolgokban is remekelnie kell, helyt kell állnia, aminek nem is nagyon feltétlenül veszi hasznát, meg nincs is hozzá affinitása; és rengeteg mindent kell egyszerre; mostanság úgy tudom, az óraszámok is nagyon megemelkedtek, hallottam ilyet is, hogy van, ahol egy héten többször is van 13 óra -konkrétan 3 napra emlékszem, hogy említette az illető- és ilyen este 8 körül érnek haza a gyerekek, és készüljenek fel a következő napi 13 órájukra. De hát nincs is annyi idő egy napban, hogy mindenből tökéletesen tudjon teljesíteni. Főleg ha esetleg van olyan feladat, amit hiába magyarázhatnak neki, nem érti meg, holott próbálkozik - nekem volt pl az az egységkörös talán matekban, ami kifogott rajtam; most így hirtelen nem tudom , volt-e még valami-. Szóval leterheli a munka az embert, és elveszi az életét. Másfelől viszont, a hivatásként megélt munka, amit az ember már nem is munkának érzékel, mert csak azzal foglalkozik már, amivel akar; az egy nagyon jó dolog, az az igazi élet. És abban még szívesen fejleszti is magát az ember, tudakozódik, érdeklődik az adott témakörben, és nem fárad el olyan könnyen, mert csak azt csinálja, amit szeret, és ez inkább feltölti őt, és boldog lesz, kiegyensúlyozott, életvidám, energikus, lendületes, motivált, és szép is, mert kisugárzik belőle, lerí róla, hogy azt csinálja, amit akar, és szeret élni, esetleg tőle más emberek is jobbkedvűvé válhatnak a környezetében. Szóval a hivatásként megélt munka az inkább nem is munka, hanem szórakozás, élvezet, mert örömmel teszi az ember, és nem azért, mert "kell". Szóval az az igazi élet. Meg ez, hogy a fizetések amúgy aránytalanok, kicsit visszatérve a negatívumokhoz; hogy olyan borzasztó egyenlőtlenségek vannak; egyszer volt valami riport a tv-ben; ott mondtak ilyet, hogy vannak olyan szülők, akik egymillió forintért vesznek bugyit, egyetlen egy darab bugyit is a gyereküknek. Azt a bugyit úgy sem látja senki, mert van rajta felsőruházat, és úgyis kinőheti a gyerek; szóval tök fölösleges annyit áldozni egy bugyira. És akkor jött a kérdés, hogy "hogyan lehet ekkora különbség emberek között?" Mert pl valakinek az egymillió az egész éves keresete. Én speckó azt is szeretném, ha nem használnánk pénzt a Világban, hanem csereberélgetnénk.

*Végezetül egy idézet: " A munka nemesít,de a pihenés sem ölt még meg senkit." Szóval néha azt is kéne. Csomó mindenkinek nincs pénze még elmenni egy színházba se egy alkalomra, nemhogy nyaralni menni akár 4 napra is , meg ilyesmik. És akkor pl ha szeretne gyereket, vagy háziállatot még a saját maga ellátásán kívül..