Aki otthonról dolgozik nem érzi magát magányosnak a munkájában?

Gondolom, aki igen, az inkább keres más munkakört vagy azt választja, hogy inkább bejár, ha ez lehetséges.

Szerintem annak, aki otthon/egyedül dolgozik, több figyelme, energiája maradhat a családra, barátokra. Mert a szociális igényét és az ehhez kapcsolódó " vegyértékeit" nem a kollégák foglalják le. De nem vagyunk egyformák.

Akinek amúgy sok ismerőse van, akikkel összejár, meg van családja, az annyira nem igényli a munkatársakat napközben.

Én pl. elég visszahúzódó, introvertált vagyok, és akár otthonról is dolgozhatnék, de direkt bejárok a munkahelyre, hogy legalább addig is emberek között legyek, mert munka után nincs kivel elmennem sehova. Ha nem járnék be, tényleg magányosnak érezném magam, de a munkahelyen jó a kapcsolatom a többiekkel, velük tudok beszélgetni.

Ha viszont valaki együtt él házastárssal, gyerekekkel, plusz munka után/hétvégén barátokkal találkozik, programokra jár, az szerintem még értékeli is, ha napközben nyugi van és csendben doglozhat.

Ez nagyon emberfüggő szerintem.

Utolsó, az előző munkahelyemen a könyvelő, főkönyvelő és a vezető is otthonról dolgozhatott, több informatikust ismerek, akik szintén, illetve nemrég láttam az állásajánlatok között, hogy adminisztratív adatkarbantartó pozíciót is lehetne otthonról csinálni. Egyébként szerintem mostanában, hogy ennyire elgépiesedett a világ, nagyon sok pozíciót lehetne otthonról végezni. Nagyon sok helyen bemennek az emberek, egész nap a rendszerből letöltött adatokkal dolgoznak, papírt szinte nem is fognak a kezükbe, teljesen felesleges bent ülniük.

Hogy a kérdésre válaszoljak: Én bármit megtennék azért, hogy találjak egy olyan munkát, amit itthonról végezhetnék, már az is elég lenne, ha csak heti 2-3 nap dolgozhatnék itthonról. Sokkal több időm maradna mindenre, én abszolút nem igénylem a munkatársakat, van családom, barátaim, akikkel megbeszélhetem az ügyes bajos dolgaimat, kifejezetten örülnék neki, ha napközben egyedül lehetnék. Igazából mindig is szerettem egyedül, nyugodtan lenni, főleg dolgozni, annak idején tanulni sem szerettem társaságban. Én tipikus magányos farkas vagyok, nem igénylem a társaságot aktív időszakban (munka közben). Persze nem tartom kizártnak, hogyha nem lenne senkim, akkor ne érezném magam magányosnak, de akkor sem igényelném, hogy heti 5 nap emberek vegyenek körül napi 8 órában, elég lenne csak heti 2-3 nap.