Mindenhol ilyen utálatosak egymással a nők? Már nem tudom mit tegyek!

Legyél kicsit nyitottabb. Beszélgess velük.

Igenis nyisd ki a szád és ne engedd magad elnyomni.

Ezért ilyenek veled. Nem állsz ki magadért. Ne félj ha megmondanád a magadét nem osztanának le.

Azért vonzod a "rosszat" mert ennyire félénk és visszahúzódó vagy.

De ezen csak neked kell változtatnod.

Tudom, hogy apróság, de 29 évesen már nem vagy lány. A legtöbb nő furcsálja ha valaki ennyi idősen még mindig nem nőtt fel. Nálunk is volt egy 27 éves kollega aki otthon élt, tiniként viselkedett. Látszott rajta, hogy még nem nő a viselkedésével meg sok nőt kikészített. Mentünk hétvégén céges buliba, ő meg lemondta, mert a szülei nem engedték el. Sok ilyen dolga volt, ezt pedig kihasználták a többiek. Gyakran gúnyolták ki, végül visszahúzódó lett.

A lényeg, hogy ne hagyd, hogy a természeted miatt cukkoljanak. Szólj vissza ne durván, de úgy, hogy megvéd magad. Ha mindig visszahúzódó leszel soha nem fognak elismerni.

A gond az, hogy hiába vagy jóindulatú, jószándékú, de ez biztos, hogy segít a kolléganőn? És ha munkába akar menekülni?

Úgy veszem ki eleve nincs köztetek jó kommunikáció, és nem ismered igazán. Márpedig te eldöntötted, hogy neki ez jó és próbálsz segíteni. Csak azzal nem számolsz, hogy nem biztos, hogy kell segítség neki és az sem, hogy tőled.

Nem a nők ilyenek, csak az elszigetelt léttel az a gond, hogy te gondolsz valamit, más meg teljesen másként éli meg a dolgokat. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...

Szóval a hiba nem a nőben és nem benned van. Nem tudod kezelni ezeket a helyzeteket, mert nincs tapasztalatod ezzel.

A helyes protokoll szerint, részvétet nyilvánítasz és megkérdezed miben tudsz segíteni neki. Most úgy is bekerült egy érzelmi hullámvölgyben, szóval hevesen fog reagálni, hát ha még jóban sem vagytok. Egyik ismerősöm pl. attól készült ki, hogy mindenki sajnálta mert meghalt az anyukája, és a környezete próbálta kímélni.

Most azt enném, hogy bocsánatot kérsz és őszintén elmondod, hogy te csak könnyíteni akartál a helyzetén, mert tudod milyen nehéz neki. És sajnálod a dolgot. Ennyi. Azt ő ezzel vagy megbékél vagy nem.

29 évesen azért valamivel illene talpraesettebbnek lenned. Mármint szép és jó dolog a meghunyászkodás meg a szerénység, de nem vezet sehová az élet semelyik területén.

Meg kellett volna kérdezned a kolléganődet, hogy igényli-e a segítségedet vagy nem. Nem tudhattad, főleg, hogy nem is vagytok jóban, hogy ő mit akar, mi lenne neki segítség, te önkényesen eldöntötted, hogy ezt meg azt csinálom az ő ügyfeleivel, ami szerintem érthető, ha nem tetszett neki. Nyilván ő is közölhette volna ezt kulturáltabb stílusban is, de érted...

"Legyél kicsit nyitottabb. Beszélgess velük. "

Ne legyél nyitott ilyen bunkóknak, kedves kérdező.

Nagyon aranyos vagy, de megtanulhattad volna már hogy a gyengébb személyiségű embereken ott ártanak ahol tudnak, ideje lenne jobban kiállnod magadért.

Én mindig kiállok, ha valami konfliktus van, komoly arccal megmondom a valóságot a másiknak, és hidd el, nagyon nagyon hatásos, nem szoktak velem vitatkozni.

Veled nincs semmi baj, a többi emberrel van, hogy a gyengéket mindig bántják. Viszont meg kell erősödnöd, hogy ne bánthassanak. Minden jót neked.