Neked milyen fontos a munkahelyi légkör?

Volt olyan időszakom, hogy ilyenekbe nyúltam bele. Életem legrosszabb időszaka volt, de kivétel nélkül otthagytam az ilyet, egész hamar. - Szerencsére találtam mást.

Nem bántam meg, sőt el sem vállalnám, ha újra ott lennék. Volt, ahol a gyomrom is ki volt, vagy aludni sem tudtam rendesen a stressz miatt, nagyon borzalmas volt.

ÉS szerencsére azóta megtaláltam a helyem, de lelkileg nyomot hagyott a rossz hely sajnos.. Szóval nem éri meg, a lelki egészségem a fontosabb.

Nincs az a pénz! Én éppen most hagytam ott egy hasonló munkahelyet. Amikor beléptem lefagyott a levegő vagy elhalkultak. Nyilván nem ragozom, szerintem mindenki átesett hasonlón.

Fiatal vagyok még, sokszor beleugrottam a munkahelyekbe a Tb stb miatt. Mára már rájöttem, hogy mivel többet vagyok munkában, mint itthon, nem éri meg egy jól fizető de rossz munkahely ahol gyomorgörccsel megy be az ember. Voltam szerződéses is: 4 havonta volt hosszabbítás...

Sokszor azt mondtam magamban, nem kell a rosszindulatú emberekkel foglalkozni, mert szeretni otthon kell stb. Ez is igaz, de az is, hogy tényleg nyomot hagynak az ilyen dolgok.

Én pályakezdőként kaptam egy jó állást, jó fizetéssel, örültem, mint majom a farkának - láttam, hogy a volt csoporttársaim közül sokan egyáltalán nem találnak munkát, nekem meg 2 hét keresés után sikerült egy izgalmasnak tűnő meló, bőven átlagon felüli fizetéssel.

Hát, az öröm az első munkanapig tartott, pár nap múlva már gyomorgörccsel mentem. Két hónapot voltam ott, a végén már minden nap sírtam itthon. Nagyon stresszes munka volt, rossz légkörrel, mindenki a másikkal versengett, beszólogattak, stb. Nem is magamfajta társaság volt - ők extrovertáltak, bulizósak, minden nap extra csini ruha, erős smink, stb, nekem meg beszóltak, hogy miért nem sminkelek, manapság egy huszonéves lány nem mehet ki az utcára smink nélkül. Én elég introvertált vagyok, szeretek beszélgetni, de nem 8 órán keresztül pletykálni kvázi idegen emberekkel (már az első nap kikérdeztek a magánéletemről...).

Szóval 2 hónap után erőt vettem magamon és eljöttem. Amikor az új munkahelyemet kerestem, nagyon fontos szempont volt maga a hely, az emberek, persze ezt az interjún nehezen látja az ember. De az egyik helyen nagyon szimpatikusak voltak az interjúztatók, az iroda kicsi volt és barátságos, és még akkor körbe is vezettek, mindenki kedvesnek tűnt, valahogy úgy éreztem, ez kell most nekem. Egy nyugis, barátságos hely. Elfogadtam az ajánlatukat, és most nettó 80 ezer ft-tal kevesebbet keresek havonta... pedig kellene a pénz, mert huszonéves fiatal vagyok, nincs saját lakásom, nincs autóm, szeretnék majd lakást, stb... De úgy éreztem, inkább legyenek meg ezek néhány évvel később, de az egészségemet, az idegeimet nem akartam tönkretenni.

A mostani helyemen nagyon jól érzem magam, a szakmámban dolgozom egy érdekes munkakörben, és az összes munkatárssal jóban vagyok. Hasonlóak hozzám, és a munkában is segítjük egymást, nincs rivalizálás. A fizetés sokkal rosszabb, mint előtte, de egy percre sem bántam meg a váltást.