Ti sírtatok már valaha a főnökötök előtt? Hogy reagálta le? (Megölelt, meghallgatott, gyengeségnek vette, ideges lett, vagy más? )

Na,engem egy nyomorult főnők sem làtott még sírni és nemis fog! Azt az elégtételt sosem adom meg!

Még akkor sem sírtam,mikor kiabàltak velem,vagy felmondtak.Megràztam magam és éltem az életem tovàbb.

Viszont làttam màsokat sírni főnök miatt.Mindkettő férfi főnök volt és teljesen érzelem mentesen reagàltak.A síràs inkàbb csak mégjobban idegesítette őket.Egyik nem értette,miért sír az alkalmazottja,miközben egész nap basztatta.Aztàn mondta,hogy ő nem szereti az érzékeny embereket.

Egyszerűen lelketlenek.

Egyik előző munkahelyemen először kerültem abba a munkakörbe, amiben azóta is vagyok. :)

Mivel új voltam, minden új volt nekem és sok bakim volt betanulás után (persze nem olyan, hogy milliós károkat okoztam a cégnek, csak apróbb hibák), ráadásul a diplomámat is akkortájt kaptam kézhez (ergo még fiatalocska voltam :D ), aggódtam, hogy mikor fognak ebbe beleunni. Persze ilyenkor nem tud az ember vigyorogva ücsörögni az irodában és a főnök is észrevette, hogy rendben van, hogy végzem a munkám, de mindig levert vagyok.

Ennek gyakran hangot adott (persze nem leteremtő stílusban, inkább aggódott) és egyszer félrehívott, megkérdezte, hogy mi újság. Akkor nem bírtam tovább és elkezdtem sírni és elmondtam, hogy mi van.

"Hogy reagálta le? (Megölelt, meghallgatott, gyengeségnek vette, ideges lett, vagy más? )" - Meghallgatott persze, elmondta, hogy nem kell aggódni meg rávilágított, hogy csak én gondolom magam rossz munkaerőnek, mert valójában neki pozitív véleménye van rólam, meg megölelt (mindketten nők vagyunk).

***

A jelenlegi helyemen nem látott sírni a főnök. Szerintem meg is lepődne, ha elkezdenék sírni :D Nagyon kedves ember meg lehet hozzá fordulni bármivel, volt, hogy ha egy magánéleti dolog befolyással volt a munkára akkor felkerestem - pl beteg a kutya és állatorvoshoz kell vinnem, ezért elmegyek 15 perccel hamarabb, fogászatra kell mennem ezért késve érkezek, stb.; de olyan szituációt nem tudok elképzelni, hogy én előtte sírjak.

Sírtam persze ezen a helyen, de olyankor tartottam magam a szünetemig, kimentem, sirdogálva sétáltam egyet egy elhagyatottabb helyen, ahol rajtam kívül SENKI sem volt, aztán visszajöttem és folytattam a munkám.

Ha mégis sírni látna, akkor gondolom kimennénk, megbeszélnénk és ennyi. Ez is elég szép gesztus szerintem egy főnöktől :)