Elítélendő, lenézendő hogy gyári munkás akarok lenni?

Jelenleg irodán dolgozom,4 éve. Számomra nagyon stresszes,mert egyrészt rengeteg dolgot nekem kellett úgymond magamtól megtanulni,kilogikázni(nem volt aki betanítson(akinek kellett volna az vagy nem válaszolt,vagy ő se tudta csak leplezte). Nem is igazán számíthattam másra sosem,persze a kollégák jó fejek,de a munka oroszlán részét én vittem eddig is. Belefáradtam hogy 24 évesen minden nap 80 ember helyett gondolkodjak,problémát oldjak meg és emellett még a töménytelen adminisztráció ami ezzel jár...Ráadásul a fizetés is rossz...

Most márciusban lejár a szerződésem és nem fogom vállalni a hosszabbítást,3 hónapig kapok segélyt(ez kitart addig amíg a sulit amit végzek meló mellett nyugisan befejezzem)

Utána viszont pár évig gyári munkás akarok lenni mert ugye a pénz kell,enni kell stb....csak nem akarok mások helyett gondolkodni,stresszelni. Nekem baromira megfelelne a monotonitás,mert a mostani meg szélsőségesen az ellentéte.

De kicsit bennem van,hogy van olyan a környezetemben aki konkrétan ezt lenézi (holott ő sem vitte sokra,csak kényelmes a munkahelye,kicsit kötetlen ha szaris a fizetés)

Kérlek írjátok le a véleményeket!

Megjegyezném ambícióim vannak,csak úgy vagyok vele inább haladok lassan de baromi biztosan....