Diplomások! Ha nem fizetnek elég jól, akkor vállalnátok gyári melót is vagy valami mást?

Igazából mérlegelnék.

Lehet hogy diplomásként éppen nem fizetnek meg, de ha kiépítesz egy kapcsolati kört, önállósodsz, saját vállalkozás felé indulsz el, akkor azért van esélyed előrelépni. Vagy lehet csak X helyen nem fizetnek, de Y helyen pár év tapasztalattal már jobban kijönnél.

Gyári munkánál meg lehet először magasabb a béred, de az esetek nagy részében nincs előrelépési lehetőséged. Esetleg műszakvezető szintig, mondjuk legtöbb helyen az már élhető fizetést ad.

Na meg nem mindegy a közeg, gyárban azért nem "diplomás" színvonal van, és én mikor ott voltam diákmunkás akkor az életkedvem is elment a folyamatos monotonitás és céltalanság miatt.

Ahogy más is írta, ha nem az életem múlik rajta, akkor nem vállalnék. Nem csak a mások által felsorolt indokok miatt, hanem mert kényelmes vagyok, beismerem.

Lehet nem keresem halálra magam, de még is bent vagyok a meleg irodában... Inkább ez, mint hogy 12 órákat robotoljak egy szalag mellett több műszakban és nem sokkal több pénzért.

Megjegyzem másfél évvel ezelőtt helyezkedtem el a szakmámban pályakezdőként. Nettó 64 ezer forintért. Motivációt és szakmai kihívást sem találtam a munkában, el voltam keseredve és kb. annyira tudtam komolyan venni az egészet, mint amennyi fizetést adtak... Mindennap megkérdeztem magamtól, hogy 6 év egyetem ezért???

Aztán jött egy merőben jobb lehetőség 160 km-vel arréb. A fizetés még mindig csak elmegy, de kecsegtető ígéretek, jó szakmai előmenetel, kihívás. Belevágtam, nettó 150 ezerrel és némi kafetériával. Úgy fél évvel később kaptam egy céges autót és 20% fizetésemelést. Ismét néhány hónapra rá volt még egy szint, amit megtudtam lépni, úgyhogy mostmár nettó 250-et keresek + kafetériát és az autó is maradt. Ha ilyen ütemben halad a bérem, akkor elégedett leszek... :)

Viccet félretéve jelen pillanat meg vagyok elégedve a fizetésemmel és még mindig látom előrelépési lehetőséget, még ha nem is olyan iramban, mint ahogy eddig változott a bérem a cégnél.

Nem a mi szakmánkban van a nagy lóvé, ezt én is érzem, de ebből már kényelmesen meg lehet élni úgy gondolom és ha szeretnék, félre is tudok tenni.

Tudom, hogy miről indultam 1,5 éve és így tudom értékelni a jelent. Bizakodom a pozitív jövőben.

Ha valaki egyszer letér a pályájáról nagyon nagyon nehéz visszakúszni. Ha az ember küzd a szakmájában, akkor esélyesebb, hogy elismerésben lesz része. Én azt gondolom néhány 10 ezer forint nem ér annyit, hogy olyasmivel foglalkozzak, ami abszolút nem érdekel, utálom.

Szeretem a szakmámat, szeretem a munkámat. Eszem ágában nincs elmenni cnc-snek(nőként), csak mert az ország nyugati területén mondjuk sokkal többet kereshetnék, mint itt mérnökként.