Vannak itt olyan nők akik férfi szakmát tanulnak illetve dolgoznak benne?

Kibszott nők elveszik a munkánkat és még csak szexet sem akarnak. Halál rájuk.

Amúgy, ha érdekel valami és elég szorgalmasan tanulsz tök mindegy, hogy kuksid vagy olyan lőtt sebed van a lábaid között.

Ha ilyen helyre kerülsz két lehetőséged van:

1. Megtanulod ignorálni, hogy a férfiak férfiak

2. Lefexel mindenkivel aki ajánlatot tesz

3. Lealjasodsz külsőleg annyira, hogy még a kutya se rángasson be az óljába (max a férfiak 90%-a ellen hatásos taktika)

Remélem segítettem. 23/N L

(17es infós csaj, írj!)

Építőmérnök vagyok, 30 férfit irányítok és 99%-ban férfi kapcsolattartókkal is dolgozom a partnercégeinktől.

Sokszor érzek meghökkenést, vagy látok csupán telefonos "magázódós" kommunikáció után meglepődést az arcokon személyes találkozásnál, olykor megáll a lapát a kezekben, stb., de én ezt inkább vigyorogva fogadom, minthogy rossz érzéssel töltene el. Megtanultam ignorálni. Illetve azt is megtanultam, hogy a mi világunkban is lehet csinosan öltözködni, de az nem miniszoknyát és magassarkú cipőt jelent. Igenis fel kell venni a munkavédelmi bakancsot és meg kell mutatni az embereknek hogyan csináljanak meg valamit... A munkavédelmi bakancs pedig annyira nem áll jól a szoknyával. Nagyon nehéz tekintélyt szerezni és benne is maradni, de nem azért mert nő vagyok és ez nekem nem zsigerből jön (senkinek nem jön abból!!!), hanem azért, mert még mindig létezik néhány férfiban olyan elfuserált nézet, hogy bizonyos dolgokhoz egy nő nem érthet.

Volt már rossz élményem is ebből, de az nevet aki a végén nevet. Sosem hagytam magamat kellemtelen, megalázó helyzetbe hozni.

A határozottságomat és az "állóképességemet" folyamatosan tuningolnom kell, mert bizony ha egy tárgyaláson kőkemény érdekellentétek feszülnek egymásnak, akkor sokszor érzi azt az ember, hogy ő csak egy kicsi hal, akit felzabálnak a cápák. Ez viszont ugyanígy van egy korombeli kezdő srácnál is azt gondolom.

A beosztottjaim tisztelnek annyira, hogy "szexista" megjegyzéseket nem tesznek. Vagy legalábbis szemtől szembe nem, a hátam mögött meg nem érdekel mit mondanak. Lehet velem hülyéskedni, alapjáraton laza felettesnek tartom magamat, ugyanakkor kitudok jönni a sodromból, ha ezzel visszaélnek és akkor képes vagyok odacsapni...

Összességében én jól megvagyok a szakmámmal, illetve a jelenlegi munkámmal, de életem végéig nem tudnám és nem is szeretném csinálni. Túlontúl megerőltető ebben a világban megállni a helyem, viszont azt gondolom, egy férfinak sem könnyebb, csupán annyival, hogy nem kell dupla köröket futniuk mindenért csak amiatt, mert fityeg valami a lábuk között.