Nem szánalmas az a szitu amikor a főnök szívatja a dolgozókat és odaveti nekik: nem tetszik mondjál fel és egyik nap egyszerre ketten cseszik oda neki a felmondásukat? Kerekedett a szeme rendesen.
Visszanyalt a fagyi. Főnök szívatja a dolgozókat különmelóval ki nem adott szabikkal stb És ugye ha morognak odaveti nekik flegmán ez van nem tetszik fel lehet mondani.
Na tegnap ketten egyszerre cseszték oda neki a felmondásukat. Szép szitu volt a szokásos szívatás majd a megjegyzés ha nem tetszik mondjál fel-és 10 perc múlva két felmondás landolt az asztalán.
Kerekedett a szeme rendesen….
Most meg megy a rinyálás hogy nem lesz ember mi lesz… mert ugye felvenni fel lehet újat de azt meg is kell találni előbb (akár hónapok) be is kell tanítani stb.
Nem szánalom egy ilyen főnök?
Ne haragudj de te hány méterrel a föld felett lebegsz?
Otthagyni ha nincs más? És ha jön a villanszámla meg a fűtésszámla? ÉS amikor kenyeret kell venni a boltban?
Marha könnyű lenne otthagyni-na és villanyszámlát állod helyettem?
Mert ha biztos lenne hogy találok mást mondjuk 1 hónap alatt otthagynám.
De ha tudom hogy örülhetek ennek is, és ezt is kunyizás utján kaptam, akkor....
"És nem annak kéne a normálisnak lenni, hogy valaki azért tűr, mert a megélhetése miatt a munkaadója a markában tartja! "
Most ezen lehet elmélkedni de a valóság meg az hogy ha jön a számla azt fizetni kell valamiből.
És ha más nincs akkor bárhogy is bánnak velem itt tűrni kell-mert mégis miből éljek.
0 mm-rel járok a föld fölött.
Ahogy mondtam, én 1 hónapja vagyok túl ezen.
És úgy hagytam ott a munkaadómat, hogy egyáltalán nincs semmiféle más lehetőség.
Igen, van némi tartalékom, nem jelent gondot a megélhetés, és ha nem lenne, valószínűleg tovább tűrtem volna.
De ettől ez még nem normális!!!
A normális az, ha valami nem felel meg, akkor annak következményei vannak!
Lehet tűrni, lehet sokat is tűrni, de ha valaki túl sokat tűr, számla ide vagy oda, az egy csicska, ráadásul kártékony is, mert hozzászoktatja a munkaadót hogy bármit megtehet, és a munka, munkás értékét aljasítja le!
Úgyhogy lehet számolgatni, mi miből lesz kifizetve, (és ha nincs tartalék, vagy más lehetőség, akkor meg is értem a tűrést bizonyos mértékig)
de mindig van egy határ, amin túl az ember már nem tud tükörbe nézni, nem tudja tovább a lábtörlő szerepét játszani, és akkor meg kell lépni bizonyos lépéseket.
Még ha nehéz is a döntés.
Vagy tényleg arról kéne szólnia az életnek, hogy évtizedeken keresztül, az elvárható, korrekt munkavégzésen felül minden fost , megalázást, extra melót, önkényeskedést, kizsákmányolást elviseljen az ember?
Nem járok a föld felett, tisztában vagyok vele, hogy van ilyen.
De senki ne mondja nekem azt, hogy ez így egészséges, vagy normális!!!
"De ha tudom hogy örülhetek ennek is, és ezt is kunyizás utján kaptam, akkor...."
...akkor a legjobb, ha az alapvető gondolkodásodat változtatod meg .
Be kell látnod, és el kell fogadnod, hogy ez a jelenlegi munka nem csak pusztán a munkáról szól, hanem ezért a fizetésért minden más járulékos szart is el kell viselni.
Ha úgyse tudod otthagyni, akkor inkább dolgozz ezt elfogadva, mert ha ezeknek úgysincs következménye, akkor csak saját magaddal b-szol ki az idegeskedés miatt.
Szóval ha belátod, hogy ennek a munkának is örülni kell, akkor örülj, mindenestől, és ne háborogj.
Mert az, hogy valaki titokban lázong, forrong, gyakorlatban meg nem mer lépni, az legalább olyan szánalmas, mint a főnököd.
"Vagy tényleg arról kéne szólnia az életnek, hogy évtizedeken keresztül, az elvárható, korrekt munkavégzésen felül minden fost , megalázást, extra melót, önkényeskedést, kizsákmányolást elviseljen az ember? "
Na most az élet az nem kérdezi meg tőled hogy milyen legyen.
Ha szart tol a pofádba mit tehetsz? Le kell nyelni. Más lehetsőég van? ne mondjuk hogy van mert akkor újra felteszem a kérdést: és ha otthagyom és nem találok mást a villanyszámlát ki fizeti helyettem?
2.vagyok. Viszonylag speciális a szakmánk. Hárman mondunk fel egyszerre, sok év stresszeltetés után. Maradt, aki beletojik az egészbe,és 1 év alatt sem ment oda senki, aki a 3 üres helyet betöltené.
16 évet voltam ott, nem utcáról bejött ember vagyok. Szakmailag is elismertek, országosan is. Nem tűrtem, hogy szadizzanak. Nem vagyok bolond, nem arról volt szó, h pluszmelót adtak,semmi térítés ellenébsn. Ezt még vállaltam. De azt, hogy 9 főnök mellett szakmailag, jogilag korrekten megoldom a felafatom, de 2-nek nem jó, és soha sehogy nem lesz jó- nos, erre nincs szükségem.
Ha az élet szart tol a pofádba, akkor is választhatsz, hogy lenyeled; avagy letörlöd, köpsz egyet és mész tovább... Én már csak tudom, szennyvíztisztító telepen dolgozom. :D
Az én főnököm nem mond ilyet, mert pontosan tudja, hogy nekem csak egyszer kéne ezt kiejtenie a száján. Mérnök vagyok, két hét múlva máshol dolgoznék. Én sem mondok ilyet a beosztottaimnak, mert manapság nehéz jó szakembert találni ennyi pénzért. Úgysem mondok ilyet, hogy a fele nem jó szakember egyébként, mert tisztelem őket mint ember akkor is, ha ott játszanak ki hol tudnak. :)
"két hét múlva máshol dolgoznék"
Ha két hét alatt találnék mást akkor nekem se mernének ilyet mondani meg így bánni.
De ha a főnök tudja (és igaza van sajnos) hogy foggal körömmel kapaszkodok ebbe a szar kis állásba is, akkor... akkor nyelni kell. más nincs.
Vagy mehetek a híd alá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!