Nem szánalmas az a szitu amikor a főnök szívatja a dolgozókat és odaveti nekik: nem tetszik mondjál fel és egyik nap egyszerre ketten cseszik oda neki a felmondásukat? Kerekedett a szeme rendesen.

Én 1 hónapja vagyok túl egy ilyenen. :)

Megérdemli. Tanulni nem fog belőle, mert már csináltak nála ilyet, max akkor ha majd csődbe megy, ami egyáltalán nem irreális, ahogy hallom elég komolyan elkezdtek összecsapni a feje fölött a hullámok.

(bérleti díj, adó, áru, egy kis bér, + 1-2 régebbi segítség, közel 10.000.000 ft tartozás összesen)

Majd akkor fog elgondolkozni, mikor olyan brutális erővel b-ssza pofán az élet, hogy az egész családjával együtt hajléktalan lesz.

És ez pusztán annyival elkerülhető lett volna, ha kisebb az arca, és hallgat olyanokra, akik értenek hozzá. :)

De hát piacgazdaság van, hulljon a férgese! :)

De, az.

A helyedben pedig sürgősen nézném az új munkahelyet, mert egyrészt te fogsz azok helyett dolgozni, akik felmondtak, és biztosra veheted, hogy a többiek is le fognak lécelni.

Másrészt, ha ott álltok fele annyian, akkor csak idő kérdése, mikor fog a cég csődbe menni.

Ilyen munkahelyen megmaradni szakmai öngyilkosság. Én legalább is akkor tenném, ha kenyérre kell, és akkor is addig, amíg nem találok másikat (ami nálam csak 2 hét, ha nagyon váltani akarok!)

Nem vet rád jó fényt, ha ilyen cégnél sokat lehúzol, mert csak azok maradnak sokáig, akiknek nincs lehetősége elmenni. Márpedig a jobbak elmennek...

Volt már rá példa többször is, hogy az ilyen főnök befürdött. Pl. a közelben is van egy pizzéria, ott is ezt játszotta a főnök. Mindenki sza.r volt, ment egész nap a kiabálás. Volt is nála folyamatos felvétel, egyik szakács váltotta a másikat. Aztán már úgy hirdetett, hogy nem kell szakmabelinek lenni, betanít, csak főzni tudj valamilyen szinten.

A vége az lett, hogy egy embert kirúgott, egy felmondott, nyáron jött volna a rendezvényszezon (minden hétvégére be volt táblázva), de nem hogy plusz embert nem tudott találni, de embert se. A végén egyedül maradt, lemondta a rendezvényeket, aminek meglett a híre. A minőség a béka s.egge alá került, elmentek a vendégek, és nem tudta kitermelni a bérleti díjat se.

Mivel amikor ment a szekér, akkor az egész családját oda jelentette be, így gyakorlatilag egy csapásra szűnt meg a megélhetésük.

Az ilyen vállalkozók pedig nem tudnak beilleszkedni más cégnél, így tényleg ott tart, hogy viszi a házat is bank, ő meg mehet szégyenszemre az anyósához lakni, akit eddig utált.

A főnök gáz.

A két volt munkatársnak meg gratula! Végre valakik, akik nem csak rinyálni tudnak, hanem tesznek is valamit :)

Ez nem kunszt kérdés.

Ez korrektség, vagy kizsákmányolás kérdése.

Nem hős az, aki felmond.

Egyszerűen nem fér neki bele az a hozzáállás, ami körülveszi.

Nem fér bele a megalázó stílus

vagy hogy nem olyan feltételekkel dolgozik, ami felvételkor be volt ígérve

vagy szakmailag olyan dologra kényszerítik, ami lealjasító "cigánykodás"

stb.

Én pont fordítva gondolom!!!

Nem kunszt akkor felmondani, ha van másik.

Akkor se kellene annak lenni, ha nincs másik!

Mert annak kéne a normálisnak lenni, hogy ha valami nem felel meg, akkor azt otthagyjuk!

És nem annak kéne a normálisnak lenni, hogy valaki azért tűr, mert a megélhetése miatt a munkaadója a markában tartja!

Vagy a másik szempontból:

Az kunszt, úgy megtartani egy dolgozót, hogy pontosan tudja a munkaadó, hogy mondjuk el kell tartania a családját, és megtehet vele bármit, úgyse számol le??!!

A normál az lenne, ha mindenki tudná magát tartani a megbeszéltekhez, mind a munkaadó, mind a munkavállaló.

Ha valamelyik ezt nem tudja hozni, akkor valami ellenszolgáltatás, szankció, egyéb eszközökkel esélyt adni a dolognak.

De ha nem megy, akkor búcsút inteni egymásnak, amit nem kéne hogy befolyásoljon, hogy van e másik munka, vagy van e másik munkaerő.