Melyik munkahelyet választanátok?

1.) A mostani munkahelyem, egy nagy amerikai multi. Nem szakmába vág az állásom, csak a nyelvtudásom miatt vettek fel (édesanyám külföldi, anyanyelvi szinten beszélek egy ritka nyelvet, és ilyen nyelvtudású emberre volt szükségük). A munkának a pénzügyhöz van köze, ilyet én sose tanultam, itt tanították be, ami a munkához feltétlenül kell. Csak ezt a kis részét látom át a munkának, a folyamatot nem, ezért nagyon nehéznek érzem, sokat stresszelek. A stresszt növeli, hogy minden nap megvan, mennyit kell teljesíteni, ezt néha irreálisnak érzem még úgy is, hogy a legtöbb napon 10 órát vagyok bent (8-18, az ebédszünetem 10 perc, amíg gyorsan bekapok valami magammal hozott péksütit). Minden nap délután 6-kor le kell adnom, mit végeztem el aznap. Volt már többször, hogy reggel 6-ra mentem be, hogy biztosan végezzek, tehát napi 12 órát voltam bent. A munkaidőm persze papíron 8 óra. Túlórapénz nincs, erre az a főnökség válasza, hogy "el lehetett volna végezni 8 óra alatt is a munkát", szóval csak az én hibám, ha 12 órát vagyok bent. Ami lehet hogy így van, mert nem a szakmámban dolgozom és nekem nehezebb, de az biztos, hogy igyekszem és nem lazsálok (nem is lehetne, folyamatos ellenőrzés van). A főnök a tipikus kiabálós hangulatember, sose lehet kiszámítani, éppen mi jó neki, ha olyan kedve van mindenkibe beleköt, megaláz minket. A munkatársak nagy része normális, de nincs nagyon közösség, mert mindenki stresszel, csak a melóvak foglalkozik, ebédnél sem beszélünk semmit. A mellettem ülővel 6 hónap alatt nem nagyon beszéltem többet annál, hogy "szia". Tudom, dolgozni járok be, de azért mégis más, ha legalább pár szót lehet váltani a kollégákkal, vagy együtt ebédelni. Utálok már bejárni, gyomorgörccsel kelek reggel, egész vasárnap arra gondolok, hogy szar lesz hétfőn. Amúgy is izgulós vagyok, szóval nem nekem való ez a munkahely. A főnök amúgy szerintem elégedett velem, volt egy féléves értékelés, dicsért, és egy kis fizuemelést is kaptam, miközben 2 embert elküldtek az osztályunkról. Szóval az állásom szerintem nincs veszélyben, és persze egyre jobban belejövök a munkába, egyre jobban tudom csinálni (de nem szeretem csinálni, abszolút hidegen hagy ez a terület).

Gondolom kitaláltátok, mi a pozitívum a munkában: a pénz. 27 éves vagyok, 2 éve végeztem a mesterszakkal, akkor egy kevésbé jól fizető munkahelyen helyezkedtem el, majd felajánlották ezt, és a nettó 220 ezres fizetéssel (+25 cafeteria) meggyőztek, előtte a felét kerestem. Most nettó 230 ezer + 25 caf.

2.) Most lenne egy másik lehetőségem. Minden jobban tetszik, mint a mostani helyemen, csak a fizetés lenne sokkal kevesebb, nettó 160 ezer, plusz 20 ezer cafeteria. Viszont itt a szakmámban dolgozhatnék, olyasmit csinálhatnék amihez értek. Az egyik barátnőm itt dolgozik, és imádja a helyet, szerinte nagyon barátságos a légkör, nincs irreális hajtás és folyamatos túlórázás, viszont szakmailag rengeteget lehet fejlődni. Egy kisebb magyar cég, ezért mindenki ismer mindenkit, és mivel kevesen vannak, egy embernek nagyobb területet kell átlátnia, többféle munkát végeznie, ezért sokkal hasznosabb szakmailag, mint amit most csinálok (ami monoton, nagyon kis részfeladat, és nem is szakmába vág). A főnök állítólag laza, jófej, megköveteli a munkát de reális elvárásai vannak, hiszen ő is szakmabeli. Állítólag teljesen korrektek, mindenki be van jelentve fillérre pontosan a fizujával, a barátnőm 2 éve van ott és semmi sunyiságot nem tapasztalt. A cég fejlődik, nemzetközi piac felé terjeszkedik, nem kell félni attól hogy megszűnne a munkahely.

Tehát most 160 nettó+20 caf. lenne a fizetésem, ha ezt elfogadnám. A szakmámban amúgy ennél jóval több pénzért is el lehet helyezkedni, nagyobb cégeknél, de ott tapasztalatot kérnek, ami nekem egyelőre nincs, ez a cég viszont tökéletes terep lenne, mert a teljes munkafolyamatba belelátnék, kipróbálhatnám magam. Szóval nem arról van szó, hogy ha idemegyek, örökre be kell érnem az alacsonyabb fizuval.

Gondolom kitaláltátok, hogy a 2. opció felé húzok, de azért ott motoszkál a fejemben, hogy az minden hónapban nettó 70 ezerrel kevesebb fizetés... ami nagyon nem mindegy, szinte egy kisebb nyaralás ára minden hónapban...

Hogy az élethelyzetemről képet kapjatok: a párommal élek albérletben Budapesten. Majd saját lakást szeretnénk venni, erre gyűjtünk most, ami most az én részemről nyilván nehezebb lenne. A bérleti díjunk elenyésző, mert rokontól bérlünk, így azért én is tudnék félretenni, a párom pedig havi 250 körül keres átlagban. Most összesen kb. 2 millió ft félretett pénzünk van. Én 27, ő 28 éves, még nincs se gyerek, se lakás, se autó, még nem volt esküvő (ezeket majd mind szeretnénk).

Tudom, nekem kell döntenem, de annyit agyaltam már rajta, hogy egy kívülálló véleményére is szükségem van. Ti ebben a helyzetben melyik opciót választanátok?

Köszönöm, és bocsi hogy hosszú lett, talán lesz aki végigolvassa. :)