Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy sehol nem találok munkát?

Január óta Budapesten, diplomával nincs állásom. Néhány hely majdnem megvolt (volt, ahol 5 körön keresztül jutottam, és ott buktam el), a jelentkezések háromnegyedéről semmiféle visszajelzés nem jön. Csak olyanokra jelentkezem, ahova megfelelek a végzettségem és a képességeim alapján, és hiába vagyok okos, intelligens, tanulékony (mások szerint főleg), nem kellek, aki meg nálam hülyébb és rosszindulatúbb meg sikeres lesz mindenben. Pedig még szülni sem fogok.

Ja, nekem párom sincs, barátaim sem, szóval a szociális életem és az ilyen irányú kilátásaim is 0.

Nézd meg, van-e valami EUres Ausztriába, hátha konkrét céllal már használható.

25/F

Fel eve keresek Budapesten szakmamon belül, idén nyáron diplomáztam. Kb 35-50-bol 3 helyről kaptam visszajelzést +1 akire raszoltam, hogy mi lesz mert nem ezt beszéltük meg (volt egy beígért interjú es majd keresnek a részletekkel) mondta, hogy határozatlan időre felfüggesztik az álláshirdetést, erre 3 napra frissitették a portálon. Leadtam ujra csak azert is.. de kb ennyit a munkaadók hozzáállásáról.

Az a vicc hogy közben projekt jelleggel nekem vannak munkáim ami az önéletrajzban csak időponttal szerepel, tehát úgy is tűnik mintha 1 éves tapasztalatom is lenne, de semmit sem számít...

Pesten rengeteg munka van pedig/azoknak írom akik azt mondják nem tudnak elhelyezkedni-más kérdés, hogy ki mit vállal el/, itt vidéken viszont alig van. Ausztriáról nem tudok infót.

Amúgy miért nem vállalsz el határozott idejű munkát? és közben keresnél határozatlant, ha tényleg ennyire depizel, lehet az egyik munka hozza meg a másikat, értem ezalatt, hogy ott több embert megismersz, vagy épp beajánlanak ismerősöknél.

Elcsépelt közhely, de előbb lelkileg kéne rendbe tenned magad.

Ausztria pedig nem mindenkinek a mennyország, akármennyire is ezt sulykolják sokan. Akinek jó a fizikuma (nem szégyen, ha valakinek nem, elvégre mindenki másban erős...), és/vagy magas szinten beszéli a németet, annak tényleg jó lehetőségei vannak. De aki nem, annak nem hogy jobb nem lesz, mint Magyarország, de a nyelvi akadályok miatt még nehezebb is lesz. Ráadásul jellemzően nem diplomás munkaerőt keresnek, hanem fizikai munkásokat.

Azzal sem segítesz, ha folyamatosan stresszeled magad. Ne az érdekeljen, hogy mások mit mondanak, hogy másnak hogy megy, megmondhatod nekik, ha annyira okosak, akkor itt a lehetőség, segítsenek munkahelyet találni. Erre jellemzően visszavesznek a lendületből. Egyébként pedig más f...ával könnyű a csalánt verni. A te életed, az, hogy mikor és hogy találsz munkád, nem rájuk tartozik. Sokan egyébként még lélekben a szocialista rendszerben élnek, ahol ugye ismeretlen fogalom volt, hogy munkát kellett keresni, mihelyett végeztél, már adták is az állásajánlatot, vagy ha nem volt olyan szabad állás a közelben, akkor csináltak neked. Aki ebben nőtt fel, annak elképzelhetetlen dolog, hogy mi az, hogy nem talál munkát az ember.

Tudod, én is megkaptam annak idején, hogy semmit nem érek, és XY az alig elvégzett szakmunkással, Ausztriában betanított munkásként jobban keres, mint én. És? Én meg mostanra megbecsült informatikus lettem, és szeretem, amit csinálok, és lehet, hogy így sem keresek annyit, mint XY, de nekem nem kín a napi 8 óra munka, és fontos vagyok a munkahelyemen. Tök felesleges másokkal összehasonlítani. Én én vagyok, te te vagy, és nem valaki XY.

Az, hogy szüleidnek sem kellesz, az pedig nem téged minősít, hanem őket. Innentől kezdve nem szólhatnak, hogy miért nincs munkád, ha eleve ők is csak hátráltatnak.

Ezzel az eszeveszett rohanással is felhagyhatnátok már.

Mi van akkor, ha jövőre nem tudtok házat venni, hanem csak egy évvel később? Elárulom: semmi. Rohantok, hajszoljátok a pénzt és a munkát, közben meg tönkrementek. Ilyenkor tipikusan vissza kell váltani, mert még mindig jobb később boldognak lenni, mint korábban idegroncsnak.

És ahelyett, hogy folyamatosan pánikolsz, inkább foglald el magad! Majd találsz munkát, nyugi. Ausztriát felejtsd el, nem neked való. Az pedig, hogy most, 2 hónap múlva, vagy jövőre lesz munkád, ne legyen már olyan szempont, ami miatt érdemes lenne kikészülnöd. Élvezd ki a szabadidődet, töltsd el hasznosan, olvass, lazíts, képezd magad, akármi. Nekem 3 év telt el, mire a diplomám után munkát találtam. Összetörtem? Kétségbeestem? Dehogy. Elvégeztem egy OKJ-t. Később másfél évre megint munkanélküli lettem, és? Kétségbeestem? Dehogy. Elvégeztem estin még egy tanfolyamot, ami a későbbiekben nagyon jól jött. Mellesleg munkanélküli éveim alatt angolból is letettem egy nyelvvizsgát, meg megtanultam svédül és kínaiul. Lehet, hogy anyagilag nem leszek ettől előbbre, de egyáltalán nem rossz érzés, ha az ember tud valami egzotikusat is. :)

Ha nem úgy tekintenél a munkanélküli időszakra, mint a pokol előszobájára, akkor rendkívül hasznos is lehetne számodra ez az időszak. Simán szert tehetsz olyan tudásra, képességekre, amik a jövőben még hasznodra válhatnak. Vagy amiket egyszerűen csak élvezel. Ép lélekkel pedig könnyebben kapsz munkát, mint idegbetegként.

Ja, és: határozott idejű munkát is nyugodtan elvállalhatsz. Oké, hogy arra nem fognak hitelt adni, de most őszintén: a munkanélküliségre fognak? Nehogy már ez legyen az akadálya, ha valami számodra kedvező munkát találsz. Ott leszel egy évig, vagy kettőig, aztán majd találsz mást. De az ott töltött időben is egyrészt pénzt keresel, márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy éves szinten másfél millával többet visztek-e haza vagy sem. Másrészt meg ez is munkatapasztalat.

Ameddig pedig nincs munkád, ha alkalmasnak érzed magad rá, akár korrepetálást is vállalhatnál. Van egy csomó közgazdasági suli Sopronban, van igény a szaktárgyi korrepetálásra. Nem sok pénzt hoz, de azért a semminél több.