Ti is folyton magyarázkodtok a főnökötöknek?
Pl. hogy mi mennyi idő a munkában, miért kéne egy nap szabi, miért pont akkor és nem máskor, miért kell most nekem elintéznem valamit és nem a férjemnek, stb.
Ez normális, vagy én fogom fel túl érzékenyen? Utálom ezt az állandó magyarázkodást.
Gondolom, ez a munkahelytől és a főnöktől függ.
Nálunk szerencsére nem kell mindenért magyarázkodni. Persze megkérdezik, hogy miért nem fogok jönni, de nem kötekedésből. Azért még nem kellett magyarázkodnom, hogy hogyan osztom be az időmet és a munkát.
Nálunk is így van, meg eddig akárhány cégnél voltam így volt. Én nem vertem nagydobra semmit, odaálltam a főnök vagy az illetékes vezetőm felé akivel egy bizonyos ügyről beszélni kellett és kerek perec megmagyaráztam neki hogy mi merre hány méter. Ha szabira akartam menni és nem sürgős eset miatt akkor mindig 1 héttel előtte szóltam, elmondtam hogy miért kell, és hogy meg-e oldható, gond nem volt belőle, mindig elengedtek. Amikor egyik nap délutános műszakba nem tudtam bemenni családi okok miatt erre hivatkoztam hogy családi okok miatt nem tudok bemenni, de ha annyira nagy probléma akkor mindig azzal a dumával mentem hogy ha annyira kellek akkor legkorábban délután 4-5 fele érek be, akkor mondták hogy jó legyen teljes nap szabi és ennyi.
Amikor egy munkába kifogást találtak hogy miért tartott 2 óra hosszát egy rendrakás az alkatrész raktárba mondtam hogy vagy megcsinálom normálisan, vagy összecsapom félóra alatt de akkor azzal lett volna probléma, a munka többi része megvolt csinálva időbe belefért, nem volt probléma belőle. Persze volt amikor jogosan kaptam leszidást azt el is ismertem, én mindig igyekeztem úgy hozzáállni a dolgokhoz hogy később ne legyen belőle hátrányom, igaz hogy nem fizet a legjobban, de nálunk szerencsére van annyi rugalmasság ha valakinek 1 órával előbb kell elmennie akkor elmehet ha halaszthatatlan az ügy de azért szabit nem akar kivenni.
Én nem szoktam magyarázkodni, de hála égnek nálunk nem szoktak ilyenekkel cicózni.
A szabit bármikor kiadják, amikor nincs túl nagy emberhiány. Csak akkor kérdezik meg, hogy miért egy adott napon akarod kivenni, amikor sokan ki akarják venni egyszerre, mert akkor nyilván azt fogják elengedni, akinek nyomósabb oka van rá, nem csak éppen véletlenszerűen azt a napot nézte ki magának szabira. Amúgy meg sem szokták kérdezni, miért azon a napon akarsz elmenni.
A jelenléti íven kell írni, hogy ha hiányoztál a munkából (nem szabi miatt), annak mi volt az oka, de oda is mindig csak annyit írok, hogy "magán ügy intézése" és kész. :D Ennél részletesebben nem szoktam kifejteni, hogy épp orvoshoz mentem-e vagy a bankba vagy hova.
Én sem szoktam magyarázkodni, de röviden tömören indoklok, hiszen olykor nyomatékot kell sajnos adni annak, hogy miért is akarok szabira menni, amikor éppen pont eszeveszettül fontos dolog vár rám a cégnél. :)
Amondó vagyok senkinek semmi köze a magánéletemhez, de indoklás kell és néha jó is tudni arról, hogy mi történik a dolgozók életében.
Pl. én is ugyanezt várom a beosztottjaimtól. Utálom az ódákat és a hat oldalas litániákat, hogy mikor miért hova kell menni és úristen, dehát jajj és nemtudom. Viszont, ha bejön valaki az irodámba, elmondja, hogy a 89 éves édesanyját kórházba vitték és meg kell műteni, máshogy nem tudják megoldani a gondozását, csak ha ő heti egyszer elmegy egy órával előbb egy hónapon keresztül (most mondtam valamit), akkor én is emberből vagyok, megértem és elengedem, mellette pedig olykor érdeklődök az anyukája hogyléte felől.
Vagy odajön hozzám és elmondja, hogy azonnal szeretne hazamenni, mert meghalt az anyósa és a felesége nincs jól, akkor elengedem és utána kicsit óvatosabban kezelem, amíg látom rajta, hogy nincs "egyben".
Vagy ha elmondja, hogy a lányánál beindult a szülés és nincs otthon senki, aki kórházba tudná vinni, akkor sem fogom azt mondani, hogy hívjanak hozzá mentőt, ő meg maradjon szépen dolgozni, sőt... megérdeklődöm bizonyos időközönként, hogy hogy van az unoka, avagy milyen a nagypapák élete.
És ők mesélnek pár mondatban, jól esik nekik, hogy érdeklődöm és nem csak dolgoztatom őket, hanem bizonyos szinten megértem és tolerálom a lelküket is.
A mi cégünk egy ilyen hely, engem is így kezelnek és szerintem ez egy hihetetlenül fontos dolog ahhoz, hogy a munkahelyi közeg kellemes legyen.
#9
Ezt mondjuk egy hozzád hasonló főnöknél meg lehet tenni. Az én főnökömnél ez nem működne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!