Infóznátok magatokról egy volt kollégának az alábbi esetben?

oké, úgy ahogy válaszoltam neki, mindenesetre tudom ő is olyan, aki eltűnik ha a másiknak szüksége lenne rá. ezért nem lesz barátom soha.

beteg a főnök, a többiek tűrik, én nem, ennyi csak az indok.

pl azt is megmondja a fériaknak, hogy ülve kell pisilniük

nekem elegem lett olyanokból, pl ha hibázik a főnök, akkor a dolgozóra fogja, vagy nem ad elég munkát és akkor rád keni hogy nem vagy önálló, vagy amikor sok munkát ad és végre tudsz folyamatosan dolgozni, akkor szószerint gúnyol, hogy ó de önálló vagy, haladás.., ha akkor marhaságot mond, mint egy ház, csendben bólogatva kell hallgatni mert nem tűr más véleményt, szünetben is zaklat, hogy miért kávézol pl at hiszi unalmas neked a munka..., igazából én soha nem hagytam magam, mások meg csendben csicskulnak és egyre jobban elmérgesedett a kapcsolatunk, a végén már nagy balhé volt.

és minden mondatát úgy kezdi, nem jól mondtad, nem jól tudod, erre elmondja ugyanazt amit te mondtál..

preztízs kérdést csinál abból, ha pl te jöttél rá hol mi a baj a munkafolyamatban, kikéri magának, hogy ő jött rá, meg stb

igazából a munkát imádtam, csak a főnök lehetetlenít el nem hagy dolgozni, beszól, stb

valakinek megszűnik a munkaviszonya, maga alá kerül és annyit nem kérdez meg, mi van a másikkal, de pár nap múlva meg arról faggatja mennyit keres a másik helyen.

mit nem lehet ezen érteni, mi a kiakasztó benne?

mert addig mindig beszélgettünk kivel mi van, ő hogyan halad a maszek meloval, mit eszik vacsorára, mikor találkozunk, meg megannyi minden.

írtam, hogy többet is akar tőlem, most is kedvesen szólítgat, hiányzok neki, stb.

plusz magamból kiindulva is, ha valakivel történt valami lesúlytó aminek még szemtanúja is voltam, én megkérdezem a másikat hogy van, hogy bírja, vagy meghallgatnám. nem eltűnnék hirtelen..