Mindenhol ilyen ridegek az emberek az "újakkal"?
Most kezdtem egy új helyen, a régit a fizu miatt váltottam. Itt szakmailag fejlődhetek, sok tanulnivalóm van még, elég béna is vagyok. A régi helyemen nagyon jó társaság volt, mindenkivel jóban voltam, sokszor viccelődtünk, húztuk egymást, segítettünk is a másiknak ha összejött sok meló.
Most viszont amit érzek, borzasztó. Kegyetlenül nem foglalkoznak velem, konkrét átnéznek rajtam. Teljesen kívülállóként érzem magam.
Mostanában volt pár "új" itt, akiknek nagy része vagy lelépett, vagy rövid úton megváltak tőlük. Azért ilyenek, mert azt gondolják, én is lépek, akkor minek haverkodjanak?? Igazából a betanítást se viszik túlzásba, de mondjuk ez meg épp az ő érdekük lenne, hogy erősebben feküdjünk rá a fontosabb dolgokra, ugyanis akkor ha én maradok, akkor nekik nem kell ismét elölről kezdeni az egész betanítást.
Én egy nagyon társaságkedvelő, nyitott emberke vagyok, és nehezen élem ezt meg, hogy ennyire kirekesztenek. Egyedül annyit tudnak rólam, hogy mi a keresztnevem. Nem azt várom, hogy körbeugráljanak, egyszerűen nem hiszem, hogy ez lenne a normális hozzáállás.
válasza:Hány éves vagy?
Én ugyanezt éltem át a legelső munkahelyemen 1 éve. A századik voltam, akit betanítottak, idejük, meg kb kedvük sem volt velem foglalkozni, megismerni ... Nekem is rossz érzés volt, és nem tudtam, hogy mit kéne másképp csinálnom.
De aztán megváltoztak a dolgok, ők is több mindent megtudtak rólam, én is róluk, viccelődtünk, stb, és egész jó csapat lettünk :)
Szerintem fontos nekik "hízelegni", csokit / nasit vinni, kérdezgetni őket, hogy hogyan telt a hétvége, van-e családjuk, van-e kutyájuk -- és ezeket nem seggnyalásból, hanem azért, hogy elinduljon a kommunikáció, a kapcsolat.
Ha újrakezdhetném ezt az egész ismerkedést, biztos, hogy sokkal több emberhez mennék oda beszélgetni, ismerkedni, kérdezősködni (hol, milyen sulit végzett, mi a hobbija, mi a pontos foglalkozása, stb, stb), mert szerintem a kezdeti ridegség miatt elég visszahúzódó lettem a munkahelyemen.
És én, mint "régi", látom az újak érkezésekor, hogy tényleg nincs annyi időnk velük foglalkozni, nekik kell nyitni és érdeklődni.
Igen, azt valóban mondtak, hogy en a sokadik betanítani való ember vagyok. Nyilván nincs idejük, es egyébként türelmük se nagyon.
Jo ötlet egyenként kerdezgetni, mint említettem, igen nyitott személyiség vagyok, en sokat kérdezek, de lassan nem merek, néha olyan arrogáns válaszokat kapok. Nekem nagyon furcsa.
mindenesetre úgy döntöttem hogy fogok bevinni pl. sajátkezűleg gyártott süteményt. De tisztában vagyok vele, hogy ido kérdése.
27 vagyok, nem az első munkahelyem. Csak eddig ilyen szintű elzárkózást még nem tapasztaltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!