Ha valaki egy irodában majdnem minden nap eszik egy mentolos cukrot, pl. Negrót, elvárnátok, hogy ilyenkor megkínálja a többieket is?

Nem.

néha megkínáljuk a másikat, de én pl csak a mellettem lévőket szoktam

Nem. Ha nem akar valaki adni, akkor ne adjon szimplan azert, mert "kell". Az ove, o vette. Ha meg szeretne kinalni, akkor kinaljon, persze. De nem fogok ezen megsertodni meg semmi. Sot, nagyon idegesito amikor valaki megrogzott kinalgato es fel percenkent tukmal valamit, amit altalaban raadasul nem is ehetek, es nem fogja fel, hogy koszi, nem kerek.

Nem. Ez nem óvoda, hogy ha cukorpapír zörög, beindul a nyálelválasztásom.

Nem. Nem vagyunk kisgyerekek.

Jaj.. Rosszul vagyok tőle, mikor a munkahelyemen mindenki az orrom alá nyomkodja az éppen aktuális kinálnivalóját. Én amúgy se vagyok egy osztozkodós típus, de mikor még ötödszörre se fogják fel, hogy nem kérek, akkor határozottabban szoktam reagálni. Most már nem kínálnak. Felnőtt emberek tudnak maguknak ennivalót intézni szerintem.

Nem. Ha megkínál, az kedves gesztus, de nem értem, miért kéne. Ezt a kényszeres muszájmegkínálni dolgot családon belül, barátok között sem értem (jó, van pár helyzet, ahol nagyon hülyén veszi ki magát... pl. ha hozzád megy vki vendégségbe, akkor nyilván illik), pláne munkatársak között, ahol az esetek többségében max. haveri kapcsolat van. Néha hoz be mindenki úgy kaját, cukrot, csokit, bonbont, teát, hogy azt megosztja, legalábbis nálunk. Ha meg nem kínál meg, akkor ált. megvan az oka (pl. mondjuk egy zacskó háztartási keksznél, ropinál, hogy mondjuk előző nap gyomorrontása volt, és diétázik, a Negrót köhögésre szopogatja, lehet, hogy az az adag kaja épp a napi ebédje).

Nem.