Nektek milyen temperamentumú a főnökötök? Szokott ordibálni/ káromkodni? Ki szokta beszélni a másikat?

Az én jelenlegi főnököm alapvetően nyugodt természetű ember, bár most egy projekt miatt sokat bosszankodik (teljesen érthető egyébként, miért). Nem játssza a kemény főnököt, inkább szeret jó kapcsolatot kialakítani a beosztottakkal, az ötletekre, ha azok előre visznek, nyitott, némileg szabad kezet ad a határidők betartása mellett. Emberileg egy kissé ügyetlen, hajlamos leverni dolgokat az asztalról egy hirtelen mozdulattal, vagy nekimenni valaminek, folyton rohan, alig eszik, ezeken pedig mennek a viccelődések, természetesen vele az élen. :-)

De nem minden főnököm volt ilyen eddig, és nem tudom, milyen lesz a következő, mert éppen átszervezzük a munkámat, más formában fogunk együtt dolgozni, és most másik helyet keresek főállásnak mellé.

1, Lasse fair munkamorált képvisel, ami nem jó;

2, Káromkodni nem, ordibálni csak akkor, ha valaki nagyon felhúzza (nekem már sikerült...);

3, Rendszeresen kibeszéli a másikat. Ezt többnyire nem rossz szándékkal tenné, de mivel nem tud sok dologgal mit kezdeni, kezelni, ezért teszi: javaslatot, tanácsot kér így burkoltan.

Mindig túlpörög és mindent túlgondolok. A kettő párosítva azt eredményezi, hogy én még le vagyok ragadva egy gondolatmenetnél, ő meg 5-tel előbb jár és összefüggéstelen megjegyzéseket tesz, nem a kérdéseimre válaszol sosem. Nagyon ritka, ha agyilag sikerül lassítania. Ha ideges, akkor zsigerből lekezel és hülyének néz mindenkit, nem ordít, nem csapkod, a hangsúlyon változtat.

Amúgy laza a hangulat, ha nincs ott, akkor meg főleg. Néha érti a poént, néha nem. Sokszor meg sem hallja, tehát alapvetően nem feszélyező a jelenléte.