A munkahelyi pletykához hogy viszonyultok?
Adok neveket, hogy jobban értsétek.
Mari mondta, hogy Pista együtt élt Zsuzsival, majd összevesztek, mert a csaj megcsalta az exével.
Zsuszsi mondta Juci, hogy Pisti most összejött Anival.
Ha holnap Juci elsztorizza Pisti és Zsuzsi románcát, hogy hallottam-e a nagy sztorit, akkor tagadjam le Marit? Engem nem zavar, hogy a munkahelyen ki-kivel kavar, lehetőleg velem ne kavarjanak, de ami nálunk megy... Egyik osztályról a másikra, onnan vissza, vkinek csak erről a munkahelyről vannak a barátnői.
Szóval az érdekelne, hogy ha ilyen komoly témát hallasz az egyiktől, majd a másiktól, akkor úgy teszel, hogy jéééé, nem is tudtam vagy azt mondod, hogy hát igen, hallottam Józsitól vagy vkitől hallottam, de már nem tudom...
válasza:Úgy válaszolj, hogy ne legyen benne te már tudsz/nemtudsz valamit.
Jèè, milyen mehèz manapság egy kapcsolat ugye?
Vagy kèrdezz vissza ilyen èrdeklődőn, hogy nem az adott emberekről kèrdezel csak általánosságban vissza. Így beszèlgetsz is róla de mègse mondasz semmit, vigyázni kell magadra.:)
válasza:
válasza:Válasz: "tök jó!"
Téma részemről lezárva.
Nem érdekel az ilyesmi, akkor sem, ha esetleg rólam szól.
válasza:Én úgy viszonyulok, hogy kerülöm a pletykálkodást. Ha valaki el akar valamit mondani azt meghallgatom, de nem adom tovább és nem gerjesztek új sztorikat.
Ha rákérdeznek, akkor úgy viszonyulok a válaszomhoz ahogy a mesélő a saját sztorijához. Tehát ha nagy beleéléssel meséli, mint újdonság, akkor nem ábrándítom ki azzal, hogy én ezt már tudom. Max. annyit mondok, hogy ez nem meglepő vagy hogy várható, sejthető volt, szóval kicsit utalok rá, de nem jelentem ki egy az egybe, hogy én jobban képben vagyok :)
válasza:Az ilyen fajta beszélgetések alól én mindig kihúzom magam, mert nem utálom, ha mások magánéletét beszélik ki a munkahelyen gyakorlatilag egymásnak idegen emberek! Ahogy felhoznak nekem egy ilyen témát, csak vállat rántok és mondom, hogy "engem mások magánélete hidegen hagy", aztán rögtön témát váltok, valami semlegesre, csak hogy ne ezt kelljen hallgatnom.
De sajnos vannak, akik ezért élnek halnak, ezért járnak be dolgozni a munkahelyre, nem a fizetésükért. Az ő beszélgetéseiket is hallom, ha akarom, ha nem, nem tudom elkerülni.
Még mindig emlékszem, a legelső munkanapomon szinte senkihez nem szóltam egy szót sem, mert még nem ismertem senkit, de a mellettem folyó pletykákból mindössze 8 óra leforgása alatt megtudtam, hogy kinek van hüvelygombája, kinek a gyereke pacemakeres, melyik a leszbikus munkatárs, és a férfi munkatársak közül melyeknek van barátnője és ezen barátnők közül melyik hogy néz ki, hogyan öltözik és mi a foglalkozása. Ezen információk közül egyre sem voltam kíváncsi, de akarva akaratlanul hallottam mindent. :/
Őszintén nem értem miért olyan érdekes egyeseknek mások magánélete...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!