Miért nem akarnak befogadni a munkahelyemen?
Figyelt kérdés
Úgy érzem kiközösítettek engem, vagy nem tudtam beilleszkedni.Mi lehet az oka?
Amikor új voltam nem szóltak hozzám, és azóta sem beszélnek velem.Köszönni köszönnek, de megvan a 10 éve összeszokott kis csapat és úgy érzem én csak egy fölösleges + fő vagyok.
Próbáltam beszélgetni velük, de egyszerűen mindig a szavamba vágnak, nagy ritkán kérdeznek egy két infót, de ennyi. Facebookon akiket bejelöltem 5 fő, csak kettő igazolt vissza.Viszont egymással meg látom, hogy ismerősök. Nem értem miért ilyenek :(
2016. aug. 1. 19:10
1/7 anonim válasza:
Közmunkásként vagy ott? Velük szoktak sajnos igy viselkedni...
2/7 A kérdező kommentje:
Nem.
2016. aug. 1. 19:43
3/7 anonim válasza:
Miért zavar ez téged ? Ha a munkában nem gátolnak, akkor ez semmit nem jelent. Lehet, hogy irigykednek, ha jobb a fizetésed vagy magasabb a képzettséged, vagy azt hiszik, hogy valakinek a valakije vagy, sok minden lehet.
4/7 anonim válasza:
Tényleg elég zavaró, hiszen általánosságban annyi időt tölt az ember a munkahelyén, hogy mondhatni az a második család. De az még eszedbe se jutott, hogy nyíltan megkérdezd tőlük mi bajuk veled?
5/7 anonim válasza:
Mennyi idős vagy? Ha jóval fiatalabb vagy náluk, akkor már ez bökheti a csőrüket. Szüleiddel laksz még vagy önállóan? Ha előbbi, és ezt ők tudják, akkor már önmagában idegesítheti őket, hogy ugyanabból a fizuból sokkal jobban kijössz. Ezeket tapasztalatból írom. De ha csak ennyi, hogy nem szólnak hozzád, és nem piszkálnak-szívatnak, még örülj neki! Milyen jellegű munka amúgy?
6/7 A kérdező kommentje:
15 évvel fiatalabb vagyok náluk, 22 vagyok.Jól fizetnek, igaz őket is.
Bántani nem bántanak, csak nem bratyiznak, beszélgetnek velem, de köszönnek, kezet fognak.
2016. aug. 1. 20:58
7/7 flora08 válasza:
Teljesen átérzem a helyzetedet, ugyanígy jártam én is :( 21 évesen, közvetlenül a diplomaosztó után elkezdtem dolgozni, de kb az összes kollégámnak simán a lánya lehettem volna, ráadásul akkor még otthon laktam, úgyhogy kislányként kezeltek. Ráadásul kevéssel azelőtt, ahogy elkezdtem ott a munkát, új főnök lett, akit a régi "motorosok" nem tudtak és nem is akartak elfogadni, utálták. És ugye, engem is ő vett fel, tehát én már nem is lehettem más s szemükben, mint egy besúgó; biztosra vették, hogy én majd rohanok elmondani neki mindent, amit ők -nyilván nem túl hízelgően -mondtak róla...esélyt se kaptam bizonyítani, hogy ez nem így lesz/van (tisztelet a kivételnek). Egyszer tovább maradtam, mert segítettem egy kolléganőnek, aki nagyon el volt maradva a munkájával. Másnap már az volt a téma, hogy én csak azért segítettem, mert a főnöknek akarok benyalni...szánalmas. Hál' Istennek, kaptam ehy lehetőséget arra, hogy váltsak, meg is tettem. A lehető legjobban döntöttem, itt igazán jó a viszonyom a kollégákkal, pedig mindenki idősebb nálam, úgyhogy nem csak a korkülönbségen múlik. Tudom, hogy nem könnyű, főleg ahogy írták is előttem, van, hogy több időt töltünk a munkahelyen, mint otthon, ezért fontos milyen a légkör. Legyél egy még egy kicsit türelemmel, lehet, hogy oldódik majd a hangulat. Kitartás! Minden jót :) 24/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!