Mit tegyek, ha utálnak a munkatársaim?

Ne foglalkozzo velük, lehet tetszel nekik csak gyerekesen így udvarolnak neked 😂

Hagyd a franccba nem muszaly velük jóban lenni főleg nem úgy hogy benyalizd magad nekik.

"csak azért, mert kimondom amit gondolok"

Nem mindegy mit és hogyan mondtál ki.

"A lányokkal még úgy ahogy elvagyok, ők nem szólogatnak be, de a férfiak állandóan csak cseszegetnek, csak azért, mert kimondom amit gondolok, amiből már több vita is lett"

Mivel kapcsolatban nyilvánítod ki a véleményedet ilyenkor? Munka vagy magán dolog?ÉS van-e közöd hozzá? Ilyenkor kritizálsz csak vagy ha úgy is van van jobb javaslatod?

Nem mindegy..

Mellesleg ha nem erről van szó, nem barátkozni jársz oda, lesznek akik nem nem leszel a szíve csücske, ez van.

Én sem bírom a jelenlegi munkatársaim egy részét, mert kétszínűek.

Melóban azt kell csinálni ami a munkád.

Sokan csak arra várnak hogy kiadd a személyes dolgaidat, véleményedet, amibe beleköthetnek és amit felhasználhatnak ellened később. Ha a munkára koncentrálsz és nem adsz támadási felületet, akkor vagy nagyobb biztonságban.

87%-os vagyok

Utolsó most nagyon eltalálta, mi van sok helyen.

Nekem nagy szerencsém volt az előző helyemen, mert oda barátok közé jártam be, nagyon jó légkörben, többek voltunk, mint szimpla munkatársak. Már akkor is tudtam, hogy ez ritka és értékelendő.

Ahol most vagyok, ott hiába van kis csapat.

A főnök itt a legaljasabb, legkétszínűbb, akit le tudnék hányni, már pár nap alatt kiismertem, és be is igazolódott, hogy ilyen. Az embereknek teszi a szépet a szemükbe, játssza a megértőt, ha meg nincs ott, szöges ellentétét mondja pl. róla.

Sőt, állítólagos 2 barátnő is van itt, aki amikor szabin volt a másik, szépen kibeszélte a főnöknőnek a dolgait.. Szép barátság, mi?

Én pár hete vagyok itt, de egyikkel sem barátkozom, beszélek túlzottan, tartom a tisztes távolságot.

Nem azért, mert befordult személyiség vagyok, sőt én igénylem a társaságot, de hamar kiismerem az embereket, és ezekkel én nem akarok barátkozni. Amit muszáj, eljópofizok velük persze olykor, de amint lehet, úgyis lépek tovább innen, nem is érdekel.