Meddig maradnátok egy olyan munkahelyen ahol veszélyes emberre ártalmas vegyszerekkel dolgoztatnak? Lépnétek hamar?

Na, álljon meg a díszmenet! A dolgozó nem fogyóeszköz, tehát a cégnek kötelessége olyan védőeszközöket biztosítani, és úgy szervezi a munkát, hogy normál üzemi körülmények között ne érje károsodás a dolgozót.

Természetesen veszély így is van, hisz mindenki hibázhat, bármi eltörhet, kiszakadhat, kifolyhat stb. Ezért fontos, hogy normális munkatársak legyenek, ne olyanok, akik fütyülnek az egészre.

És természetesen legyen megfelelő munkavédelmi oktatás, a védőeszközök biztosítva legyenek stb.

Ha ezek megvannak, akkor maradnék. Ha nem, akkor hosszú távon mást keresnék.

Mi ugyan nem vegyszerrel dolgozunk, de fokozottan fertőzésveszélyes közegben. Brutális mennyiségű és nagyon jó minőségű védőeszközöket biztosítunk a munkavállalók számára, ami részben természetesen a cég védelme is. A mindenkinek saját méretében, hibásodás esetén azonnali cserével biztosított védőeszközökbe tetőtől talpig beburkolózhat az ember, ha nem használja az az ő baja.

Ezen felül még arra is figyelmet fordít a munkavédelmisünk, hogy évente megszavaztatja a dolgozókkal mely termékek helyett próbáljunk más felszerelést, mert ez kényelmetlen, használhatatlan, stb.

Ha legalább olyan magas szinten működik ez ott, mint nálunk, akkor nem félnék és ha megkedvelném, maradnék.

Sokszor, sokféle emberre ártalmas anyaggal dolgoztam. Volt, hogy oldószergőzben kellett jönni-menni, máskor radioaktív preparátumokkal dolgoztunk - néha olyan aktivitású kobaltot használtunk, hogy méteres átmérőjű, csaknem tömör (középen azért kell hely a preparátumnak) ólomhengerben kellett tárolni használatkor, kollimátorral szabályoztuk a kilépő sugárzást és még a labor ajtaja is ólombetétes volt. Megint máskor pedig köszörülésből származó, keményfémet, gyorsacélt és ki tudja, mit tartalmazó iszapot rakodtunk teherautóra.

És mégis: soha nem féltem. Legalábbis amíg meg voltam győződve róla, hogy a védőeszközök megvédenek, nem volt gond. Például mikor béta-sugárzással dolgoztunk, egyszer sem féltem, mert tudtam, hogy annyi ólmon már elnyelődik a sugárzás nagy része. De mikor a köszörűiszapot kellett újrahasznosítani és a szakadt munkaruhát "nem telt még le a két év meg amúgy is vigyázni kellett volna rá" jelszó alatt nem cserélték, akkor inkább leléptem.

Ma már hihetetlenül sokat tud a technika, az embert rengeteg veszélytől meg lehet védeni. Olyan körülmények között lehet dolgozni, amik még akár 20-30 éve is rövid úton halálosak lettek volna. Csak kell hozzá a megfelelő munkavédelmi felszerelés. Akkor van baj, ha ez nincs meg.

Így van, ahogy az előzőek is írják. Én is azt gondolom, hogy védőeszköz és hozzáállás kérdése. Ha a cég egyértelműen kimondja, hogy a biztonság az első és törekszenek is arra, hogy mindent megtegyenek ezért, akkor nem menekülnék onnan.

Általában munkaköri leírásban, kezelési utasításban, társasági szabályzatban, valamiben biztosan le van írva és azt hiszem törvénybe is van foglalva, hogy megtagadhatod a munkavégzést, ha az egészségre ártalmas, avagy saját testi épségedet veszélyeztető feladatnak ítéled meg.