Vannak rajtam kívül még olyanok akik 25 éves koruk után sem tudták, hogy miben/mit szeretnének dolgozni/csinálni?

Ez engem is érdekelne. Ráadásul túl sok pénzem sincs képzésekre, tehát a komolyabb egyetemek kilőve.

Vannak hát. Én se tudom mit kezdjek magammal, hiába több diplomám van, egyik szakma sem tesz boldoggá. Csak vagyok, eltelnek a napok, dolgozom persze. De én nem is tudom, hogy mi lenne az álom munkám. Szerintem olyanom nincs is.

Szereztem én is egy mérnöki diplomát. amit még a régi rendszerben kezdtem el amikor még az volt a szokás az országban hogy szinte mindenki alkalmazottként keresi a kenyerét. Közben jött a rendszerváltás, majd a diploma után egyre világosabb lett hogy soha nem lesz az alkalmazotti pálya az én világom mert úgy nem vagyok szabad, amiben dolgozom az nem az enyém és abban a kizárólagos főnök sem én vagyok. A munkahelyemen úgy mondtam fel hogy valójában nem is tudtam hogy majd miből fogok megélni a nagy szabadságomban. Mivel szilárdan elhatároztam hogy soha többé nem leszek alkalmazott. Először egy saját fejlesztésű elektronikai cikket kezdtem otthon gyártani. Na ez már mosolyt varázsolt az arcomra és persze egy kis pocakot a hasamra, mivel anyagilag is "zsírosabb" volt. Aztán eszembe jutott hogy az idős szüleimnek virágzó háztáji gazdasága volt még a régi rendszerben, meg némi földet is visszakaptak. Ez mégnagyobb önállóságot és szabadságot biztosított. Jelenleg egy másik találmányomon dolgozom. Számomra a sikert az hozta meg hogy ki kellett rúgnom az életemből minden olyan tényezőt ami a szabadságomat és időmet korlátozta, ami miatt nem a magam ura lehettem. És ha netán valami apró nehézség adódott az életemben, akkor fel kellett tennem a kérdést magamnak hogy ki pofázik vagy avatkozik bele megint bele az életembe. Mert a nehézségek oka mindig mások élősködése volt. És ha megtaláltam akkor szintén kirúgásra került életemből minden "vámpír" és onnantól ismét arany életem lett.

Van, én is 28 leszek és fogalmam nincs mit szeretnék.. több szakmát csináltam, aztán ahogy vége lett a lelkesedésem is elfogyott. Főleg mikor szakmunkásként ajánlottak bruttó 130e-et. Érdekes, hogy a betanított szalagmunkáért is adnak 150e-et, 3-4 műszakra meg még többet. Bár a biorobot életből elég volt, hányingerem van tőle.

Lehet a boldogságot nem a munkában kellene keresni?

Ezzel én is így vagyok. Szeretem a munkámat, de talán mégsem szeretném ezt csinálni életem végéig. Mégcsak másfél éve dolgozok, én arra fordítom a felesleges energiáimat, hogy azon gondolkodok mi tenne boldoggá, mivel is kellene foglalkoznom, amiben örömömet lelem.

#8: ha CSAK abban leled örömöd, az nem jó. Máshol is kell keresni örömforrásokat.