Szerintetek mennyi normális/kínos/szégyellni való, hogy valószínűleg 8-9 hónapnyi munka után elbocsátanak az első munkahelyemről?

Próbálok mindenre reagálni: Jegyzetelek, folyamatosan, ahogy épp tudok (de az átnézésére már általában nem jut idő), vagy elektronikusan, vagy papírra. Fogalmam sincs, mit várhatok egy munkahelytől, nincs referenciám, így azt sem tudom, van-e jobb, de az biztos, hogy háborog a lelkem nap mint nap. Nincs olyan, hogy elég, nincs pozitív megerősítés. Arra, hogy 9 hónap után még állandó segítségre van szükségem, azt tudom mondani, hogy mérnökként dolgozom, nulla tapasztalattal, nem borítékokat hajtogatok, vagy termékkódokat olvasok le, értem ezalatt, tehát nem betanított, mechanikus a munka, hanem szerteágazó és folyamatosan változik a feladat, így semmiben sem lehet elmerülni.

Szerintem nem feltétlenül nekem kell látnom életem első ledolgozott 3 hónapjában, hogy meghaladja a munka a jelenlegi képességeimet, es nem is csak erről van szó.