Volt olyan munkahelyed, ahol szinte semmit sem közöltek veled és arra vártak, hogy mindenre magadtól jöjjél rá?

Multinál betanított raktáros melóm van most, az elején körbevezettek minket, náluk ez volt munka bemutatása, onnantól másnap beraktak egy feladatra és vagy leszoptuk magunkat, ha bajt csináltunk akkor a bónuszból vettek el 5%ot.

Kb magunkra voltunk hagyva, és csak akkor találtunk segítséget ha fontos volt, mert annyira rohantak a régiek.

Kétszer fordult elő, mindkétszer az előd hanyagsága miatt.

Először egy gyárban kellett volna betanítani, de az illetékes munkatárs nem volt hajlandó foglalkozni velem és nem engedett a géphez sem.Két nap múlva már odatett az üzemvezető, hiába mondtam hogy 4 géphez ennél több kellene. Szenvedtem is vele rendesen mire rájöttem a dolgokra, szaladgáltam mindenfelé segítségért. Nem volt életem legjobb munkahelye.

A másik alkalommal rendszergazdaként lett rám hagyva a rendszer, az előd meg sem jelent elmondani az alapokat, telefonon szinte sosem volt elérhető, jelszavakat "nem tudta", mindent egyenként kellett kibogarászni.

Ez tulajdonképpen nagyon hasznos volt, rengeteget tanultam és teljesen saját rendszert alakítottam ki a régi káosz helyett. Csak azért sikerülhetett, mert a főnök nagyon megértő és türelmes volt.

Volt igen, én a mekiben jártam így amikor diákmunkákat kerestem.

Kaptam egy papírt, hogy miket fogunk betanuláson csinálni. Volt rajta mindenféle megbeszélés, videó, gyakorlás, stb. Na most a gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy reggel elvették tőlem a papírt, kipipálták, hogy minden megvolt, odaállítottak valaki mellé a kasszába, aki felületesen és turbó sebességgel elmagyarázta, hogy mit hogyan merre meddig, meg megmutogatta gyorsan mi merre van, és kész. Kicsit nézhettem, hogyan csinálja, majd odaállítottak, hogy csináld.

Hát kösz. Mondanom sem kell "mennyire" tudtam. Természetesen a vevők türelmetlenkedtek, be is szóltak, és még én kaptam a menedzsertől az osztást, hogy igyekezzek már, mert sokan vannak. Kérdezgettem a többi kasszást, akik persze sóhajtoztak, meg "nem igaz, hogy nem megy" kijelentéssel jöttek oda hozzám segíteni. Még aznap otthagytam őket a francba. Persze a felettes értetlenkedett, hogy mégis miért, meg akkor minek jelentkeztem, mire megmondtam neki, hogy nem erről volt szó, hogy egyből bedobnak a mély vízbe úgy, hogy akkor álltam először életemben a kassza másik oldalán.

Igazából nem értem az ilyen munkahelyeket. Mi a jó abban, hogy felületesen, trehányul elmagyaráznak a totál kezdőnek valamit, majd csodálkoznak, ha nem érti és nem tudja? Hát hogyan tudná??

Ha kispórolják a betanulást, akkor miért kell azon csodálkozni, ha rosszul sikerül valami, vagy ha felmond az illető? Én is közöltem az egyik bunkó pénztáros csajjal a mekiben, hogy nekem ne szóljon be, hogy nem megy, meg ne sóhajtozzon, mert el nem hiszem, hogy ő úgy kezdte a mekis pályafutását, hogy kívülről tudott mindent profi módon.

Én is ilyen helyen dolgozok... Egy vezető multi amúgy. Akkora a fluktuáció, hogy nem azért nincs betanítás, mert nem akarnak betanítani, hanem mert szó szerint senki nem tudja, beleértve a vezetőket, hogy mit kell csinálni. Akkora katasztrófa az egész, hogy néha csak fogom a fejem.

Én elég nyugodt vagyok, mivel senki nem tud semmit, a hibák is kb évek múlva derülnek ki, amikorra a hibás már rég felmondott, de ha nem, akkor is mindig rá lehet kenni mindent valaki másra, mert tényleg senki nem tud semmit, hogy igazából kin kéne számon kérni és mit?