Irodában dolgozom, hogy szokjam meg ezt?

Először is azt kell tudatosítanod magadban, hogy nem az ő reakcióik az abnormálisak, hanem a te érzéseid, állapotod a rendkívüli. Tehát ők nem valamilyen rossz szándékkal bámulnak, vagy jegyeznek meg bármit, hanem te fogadod ezeket rosszul. Mennyire vagy velük jó viszonyban? Nyilván komoly korlátok lehetnek köztetek, ha antiszociális vagy, de tudsz esetleg erről beszélni velük? Úgy gondolod, megértenék?

Ők a társas helyzetekben normális viselkedésmintákat követik, udvariasak, míg te, ha nem tisztázod velük az állapotod, udvariatlannak és ridegnek fogsz tűnni, amivel komolyan elmérgesítheted a helyzetet. Én őszinte lennék velük a helyedben, elmondanám nekik, hogy problémám van az ilyen helyzetek kezelésével és értsenek meg - a legtöbbet akkor segítenek neked, ha hagynak dolgozni.

Nyilván mindezt csak akkor lehet megjátszani, ha vagytok olyan viszonyban, ennek a megítélése meg antiszociálisként nehéz lehet. De az őszinteség mindig jó út.

hány éves vagy?

fiú vagy lány?

Munakársaid?

Az emberek egy munkahelyen általában kommunikálnak egymással. Két lehetőséged van:

1. Elmész a határba kapálni, hidd el, ott max a kukoricatő fog hozzád szólni

2. Tudatosítod bennük, hogy nem vagy kíváncsi rájuk és a közeledésükre. Ha elég kitartóan kerülöd a társaságukat, nem szólsz hozzájuk, és elintézel mindent egy igennel vagy nemmel, észre fogják venni, hogy te nem igényled a törődést - és nem is fognak törődni veled.

Nálunk ezért szól mindig halkan a rádió, így a gyomrok apró kordulását nem halljuk. :D

Egyébként igen. Ha másokkal dolgozol egy légtérben, jó ha jó viszonyt ápoltok. Valószínű nem akarnak ők rosszat, sem felnagyítani a helyzetet, egyszerűen csak szeretnének kommunikálni veled és így találnak erre lehetőséget. Nem ismernek még, nem tudják mi érdekel, nem tudnak más szálat megragadni. Majd idővel változik ez. Eleinte én is nehezen viseltem, hogy állandóan van körülöttem valaki. Aztán elkerültem egyedül egy irodába és rájöttem, hogy sokkal jobb, ha van valaki körülöttem, megy a beszélgetés, motoszkálás, mert egyedül baromira magányos. Kértem, hogy tegyenek át máshova, azóta sokkal jobban érzem magam. Kimenős a melóhelyem, de örülök, hogyha visszaérek az irodába, akkor vannak körülöttem, nem egyedül ülök csendben.

Majd megszokod. Keress közös témát, avagy előzd meg a témát és ha korog a gyomrod jelentsd ki, hogy b*sszus de éhes vagyok... :D Próbálj nyitni feléjük és jófej lenni, mindenkinek sokkal könnyebb jó hangulatban dolgozni.

#9

Ez nem egészen így működik. Én hasonló attitűddel élem az életem, mint a kérdező. Tőlem se nagyon szokták megkérdezni a kollégáim, hogy vagyok, mert pontosan tudják, hogy kb telibesz**om, kivel mi történik. Munkahelyre dolgozni járunk, se nem barátkozni, se nem jópofáskodni. Én gyorsan elrendezem, hogy csak akkor szóljanak hozzám, amikor én akarom.