Mi a határ a rendes munkavégzés és a túlbuzgóság között véleményetek szerint? Volt túlbuzgó kollégátok? Részletek lent.

Az még rendben van nálam, ha valaki rendesen végzi a munját. Az is, ha valaki túl jól.

De azt már kicsit túlzásnak tartom, amikor teljesen csak az ő munkájától zeng a fejem; példa:

Van egy kollégám, aki 8 órás műszakból 8 órát ül a gép előtt és egy-egy fél mondatban vagy azt ragozza, hogy ki milyen hülyeséget csinált vagy azt, hogy épp milyen extrém dolgot fog művelni és közben örömében vihog. És a munkahelyre befelé vagy hazafelé ha pont együtt megyünk szinte csak munkáról bír beszélni. És a társasága is kellemetlen; mindenkinek minden mondatába beleköt és kijavítja a hallottakat, néha ökörségre. Tehát beszélgetni se lehet vele, mert mindenbe beleköt, kijavítva visszamondja és utána reagál. (De nem is mondunk ökörségeket, hogy bele kelljen kötnie)

Vagy olyan kollégám is van aki folyton csak munkáról bír beszélni szabadidejében. Lemegyek dohányozni és el kell tőle állnom messze mert vagy ebédekek és át kell mennem máshova enni, ha ő is ott van, mertegész szünet alatt rohadt hangosan azt ecseteli a barátjának részletesen, mut csinált, milyen munkája volt, hogy oldotta meg, stb.

És amikor kiveszek egy szünetet, arra az időre kikapcsolnám az agyam és elfelejteném kicsit a munkát és idegesít amikor ott van full hangerőn egész szünet alatt ezt csinálja.

Nektek mi a véleményezek? Volt túlbuzgó kollegátok?