Ha nagy a fluktuáció egy cégen belül, akkor a vezetősége miért nem tesz semmit ellene?

Mindig a pénz.

Egyszerűbb a minimálbért adni pár hónapig csimpánzok számára is napok alatt eltanulható állásra, mint többet fizetni, pláne hogy még komolyabb emelés sem lenne csábítóbb. Ha a minimálbérre rádobsz 20%-ot, attól még az nem pénz. Ha hozzáveszed, hogy javítani kellene a munkakörülményeket is, egyértelmű a dolog. Bekeverni az anyagot, meg nyomogatni a gépen 15 gombot bárki tud, ahogy csomagolni is. Komolyabb tudásnál komolyabb a pénz is, értékesebb a dolgozó. A kölcsönzött munkaerő eldobható.

Mert siránkozni népszokás és mert az újak betanítása nulla Ft munkaidőben, sokat gondolkodni sem kell rajta, csak némelyiken, aki nehezebben tanul be bosszankodni, de akkor meg van alap a siránkozásra, ami jó dolog..

Tenni, kreatívnak lenni már fárasztó és gondolkodni is kellene rajta. Ráadásul a cégnek is pénzébe kerül, amit nem biztos, hogy jó szemmel néznek még magasabbról.

Kis magyar saját magam alatt vágom a fát játék. Nehogy véletlen befektessek, mert pár év múlva még jobb lenne nekem is.. de akkor hogy siránkozok majd?

Ha csak siránkoznak, az azt jelenti, hogy a cégnek még így, nagy fluktuáció mellett is megéri termelni vagy szolgáltatni. Az üzleti életben ugyanis piszok egyszerűek a szabályok: legyen bevétel, onnantól minden tök mindegy, az is, ha a pénzt a szaros vödör aljáról kell kihalászni evőpálcikával.

A nagy fluktuációnak vannak hátrányai: folyamatosan embert kell keresni, tesztet kell íratni, állandó a betanítás, mindig létszámhiány van - ezek olyan nyűgök, amit senki sem akar. Vannak viszont előnyei is: sokan vannak egyszerre próbaidőn, így ha visszaesés van és nem kell annyi ember, egy pillanat alatt el lehet őket küldeni. Az utcáról beeső kezdőnek nem is kell nagy fizetést adni, lehet azzal hitegetni, hogy a minimálbér csak az első három hónapra szól, utána majd emelnek. Az ilyen dolgozónak sok mindent le lehet nyomni a torkán, első héten úgysem pattognak, utána meg hátha megszokják. Ráadásul mivel folyamatos a létszámhiány, ezért csökkennek a bérköltségek is, az ott lévőkből meg csak ki lehet taposni annyi pluszmunkát, hogy ellássák a többiek feladatait is.

Amíg találnak embert az üres helyekre, az ott lévők pedig túlhajtják magukat, hogy a kelleténél kisebb létszámmal is ellássanak minden munkát, addig nem fog változni semmi. Akkor lesz majd gond, ha már nem jönnek új emberek a megüresedő helyekre, de amíg megvan a kellő profit, nem kell semmin sem változtatni. Magyarországon hosszú távra tervezni nem divat, a cégeknél a "mármostazonnaltegnapra" a tervek időtartama. Most szedjük meg magunkat jól, lehet, hogy három hónap múlva bedől az egész és akkor mehetünk vissza a balettba ugrálni.

Azért nem mindegy, miért nagy a fluktuáció. Én pl. egy olyan cégnél dolgozom, ahol stresszes ugyan maga a munka, de a munkakörülmények jók, a fizetés viszonylag jó, a vezetőség aránylag korrekt... aztán mégis nagy a fluktuáció. Mert sokan ugródeszkának használják a céget ahhoz, hogy más, még nevesebb cégeknél még jobb munkát találjanak, van, akinek nem ez az álommunkája, de amíg olyat nem talál, jó lesz ez is, van, aki rájön, hogy ez a munka mégsem neki való... (jó, mondjuk nálunk nem bőgnek a vezetők) ezek ellen nem lehet semmit sem tenni igazából.

De persze vannak olyan cégek is, ahol azért nagy a fluktuáció, mert kizsigerelik a munkaerőt (bejelentetlen, kifizetetlen kötelező túlórák, a szabadságot nem adják ki a kért időszakban egy napot sem, a közép- és felsővezetők hibáit a kisemberekre kenik, a dolgozóknak mindenféle a hatáskörükbe nem tartozó feladatot adnak, a fizetés gyenge - esetleg eltér a megbeszélttől is -, csicskaként kezelik a dolgozókat)... ebben az esetben tényleg változtatni kell.

Itt igazából a cégnek kell eldöntenie, hogy a fluktuációban mennyire van az ő viselkedésüknek szerves része. És ha igen, akkor változtatni.

Előfordulhat, hogy gőzük sincs arról, hogyan kellene tenni ellene.

Pl.

1. Az imént olvastam másik kérdésnél hozzászólást, hogy a főnök magasról tojik rá, hogy jön ki az új ember a régiekkel. Hiba. Érdeke, hogy jól kijöjjön, de nem törődik vele.

2. Hibásan méri fel az embereket az interjúztató. Esetleg papír alapján dönt, eleve kiszór olyanokat, akik esetleg pályakezdők, vagy bármilyen szempontból nem illenek bele egy, csak az ő fejében létező, tankönyvízű sémába.

3. Épp mert nagy a fluktuáció, azt hiszik, hogy az állásinterjún le kell hozni a csillagokat az égből, és teljesen más képet festenek az állásról, mint amit valójában csinálni kéne. Aztán a dolgozó jön, lát, azt mondja, neki nem ezt ígérték, és elmegy.

4. Gondolhatja úgy a vezetőség, hogy a kedvesség (pl. kérlelni a dolgozót, hogy maradjon sokáig) pótolja mondjuk a megfelelő tárgyi feltételek megteremtését.

5. Hirtelen nőtt túl nagyra a cég, és nem veszik észre, hogy ami felépítés jó volt egy kis szervezetnek, az már nem jó a nagynak, és strukturálisan át kell alakítani, hogy működjön, különben csak nyüglődés az egész.

6. Marhák, akik cserélhető alkatrésznek tartják az embereket, és magukat sajnálják, amikor ennek megvan a következménye.