Ha a főnököd vagy kollégád depressziós tüneteket produkálna, felajánlanád neki a segítséged?

Munkahelyen nem ajánlunk fel senkinek semmit. Csak azt teszi meg az ember, amire megkérik, mert a túlbuzgóság sosem vezet jóra. Egyrészt általában nem fizetik meg: hiába teszel többet, mint ami a dolgod, a pluszmunkát vatikáni valutában honorálják. Ezzel pedig csak magadat szívatod, mert a szabadidődet, fölös energiádat úgy pazarlod el, hogy annak semmi látszatja nincs.

Másrészt sokan mindennemű önkéntes segítségnyújtást tolakodásnak vesznek. Az én munkámba, főleg a magánéletembe senki ne szóljon bele, majd én tudom, mit hogy kell. A vége meg az, hogy ha munka terén önkénteskedsz, akkor te vagy a mocsok sztahanovista, aki miatt majd jól "felverik a normát", ha meg magánéleti ügyekben próbálsz segítséget nyújtani, akkor te vagy a főnök besúgója, aki csak azért van ott, hogy kiderítse, kit mivel lehet sakkban tartani.

Én semmiképp nem segítenék depressziós főnökön vagy kollégán és nem is hívnám fel rá a figyelmét. Nem az én dolgom, hogy mások lelki egészségével foglalkozzak, vannak erre szakemberek, oldják meg ők. Aki pedig beteg, de nem vesz róla tudomást, azt sem nekem kell meggyőznöm róla.

#5-ös, azért erősen munkahelye válogatja, a mostani munkahelyemen anélkül sikerül legalább a saját részlegünkön belül segíteni a másikat, hogy belemásznánk a magánügyeibe ill munka terén is besegítünk a másiknak, legalább is a többség, és nem nézzük el, hogy az egyikünk 12 órát van bent, a másikunk meg már a 4. órájában unatkozna...

különbség, hogy az itteni kollégákkal már voltunk párszor inni, ill egyik sem pszichiátriai eset - akit a #4-es válaszomban írtam, na ő konkrétan orvosi segítségre szorulna és nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja...és a depresszió a legkisebb gondja

#4 vagyok