Vajon önbecsülési gondom van ha diplomás emberként takarítok míg más hasonló végzettségű kollegáim nem hajlandóak rá? Mert "derogál" nekik? Hát nekem is de ők mertek szólni én meg nem.

Kis történet. Munkahely ahol felsőfokú végzettséggel dolgoznak emberek. Én is diplomás vagyok. Elküldték a takarítókat mondván nincs rájuk pénz. És megbíztak egy céget takarítással de az csak kettő hetente jön!! Mivel kevés a két hetes takarítás jön a főnöki ukáz! A dolgozók majd takarítják az irodáikat.

Több kollegám felhördült azonnal és közölték hogy bocsi de ők nem azért tanultak hogy padlót nyaljanak. És bár nem szégyen a munka de akkor se. Nem. Volt olyan kollega aki megmondta hogy ezt kifejezetten sértésnek fogja fel és elgondolkozik az azonnali felmondáson emiatt!

Eredmény: nem kell nekik takarítani.

Nekem kell továbbra is. Ugyanis én nem mertem mondani hogy nem. És bár én is úgy gondolom hogy nem ezért tanultam és én is így gondolom hogy ha felvesznek egy munkára akkor ne derüljön már ki utólag hogy padlót is kell nyalni, de én nem merek ellentmondani,

Én befogom a számat és remegek az állásomért. Úgy gondolom, ha nemet mondok, és ha kirúgnak?

(miközben a példa mutatja hogy ezért nem fognak kirúgni)

De akkor se merek nemet mondani miközben magamban fortyogok és csak nézem a kollegákat akik munka végén elpályáznak én meg munka végén fogom a felmosófát…

De nem vagyok egyedül van még kollega ugyanúgy mint én.

Vajon nekem is kellett volna kérnem magamnak? Most már késő persze…