Most ez így normális?

A cégünk 5 telephelyből áll, amiből 4 eddig egyetlen ember kezében volt. Mindennel ő foglalkozott, ami az embereket és a gyárat illeti, a legapróbb meghibásodásoktól a komolyabb problémákig. Addig könyörgött, hogy kapott maga mellé egy titkárnőt, aki a monoton, egyszerűbb, napi szintű munkákat csinálja helyette. Intézményi titkárnő a hölgy hivatalos posztja, DE... Bele kerültem én a képbe egy éve, fél éve előléptettek, vagyis a nyakamba akasztottak 3 telephelyet a 4-ből, aminek az ügyeit mostmár nekem kell intéznem mindenestől, egyedül, ugyanis a hölgy azt vallja, hogy ő nem nekem dolgozik, nem én vagyok a felettese, ami papírforma szerint igaz is, viszont nem tartom fairnek, hogy ők most ketten vannak fele annyi munkára, mint én egyedül és tolnak át minden feladatot nekem. Most hisztizzek addig, amíg én is kapok valami segítséget? Nem akarok kitolni senkivel és úgy is tudom, hogy az lenne a vége, hogy szerződést módosítanának és a titkárnő közvetlen felettese lennék én is, ez viszont megalapozná a jó viszonyt azt hiszem... Nem akarom ezt kierőszakolni, viszont marha rosszul esik, hogy én látástól mikulásig dolgozok, pl. ünnepek között és többnyire alattuk is, míg ők otthon lógatják a lógatni valót. Nem érzem fairnek. Az adminisztratív munkákat is én végzem az én közegemben, amihez egyszerűen mostmár nem elegendő a napi 8 óra a komolyabb, saját munkáim mellett. Nem két ember fizetését kapom és mégcsak a túlórát sem fizetik ki, új ember felvételére "nincs pénz". Én már komolyan ott tartok, hogy felmondok. Szeretem az állásomat, de ez minimum másfél embert kíván és én ezt fiatalként sem vagyok képes hosszútávon felvállalni.

Még is mi itt a megoldás?