Ha megérkeznétek a munkahelyetekre, köszönnétek, de egy vagy két kolléga nem köszönne sose vissza, továbbra is mindig köszönnétek nekik?

Én köszönnék már csak azért is hogy bosszantsam őket.Az hogy ők nem köszönnek ezzel csak magukat járatják, minősítik.

Ha megérkezek valahová, köszönök. Ez nem azon múlik, hogy puszipajtások vagyunk-e az emberekkel, akik épp ott vannak. Aki nem köszön vissza, az saját magát minősíti.

Legalabb hetente egy hangos boldog joreggeltet eressz el, hogy erezzek a torodest.

Én köszönnék ettől függetlenül, mert így illik. Reggel általában hangosan szoktam köszönni az egész csapatnak, aztán aki viszonozza, viszonozza, aki nem, nem. Átalában 1-2 ember szokott visszaköszönni, pedig vagyunk 15-20-an állandó jelleggel. Volt olyan egyszer, hogy reggel nagyon el voltam méllyedve a saját gondolataimban és úgy mentem be, hogy nem köszöntem, csak leültem dolgozni. Aztán az ebédszünetben hallottam, ahogy a hátam mögött arról susmorogtak, hogy mekkora bunkó vagyok, hogy már köszönni sem tudok! Bezzeg amikor reggelenként mindig köszönök, ők meg nem viszonozzák, akkor ők nem tartják magukat bunkónak emiatt. Én egyszer felejtem el, rögtön én vagyok a legnagyobb paraszt a világon! Pfft!

Ne izgasd már magad emiatt. Reggel köszönsz hangosan egy sziasztokot, mikor megérkezel, aki nem fogadja, az tehet egy szívességet. Lendülj túl ezen.

Mi értelme van köszönni, ha nem jön viszonzás? Nagyon szar érzés ez, én biztos nem köszönnék. Nézd akkor őket levegőnek

Szerintem más, ha csapatnak köszönsz és csak 1-2 köszön vissza, és más, ha egyéneknek köszönsz és az nem köszön vissza. Csapatban ugyanis általában nem köszön vissza mindenki. Nemcsak neked, hanem másoknak sem. Viszont egyénenként más a helyzet. Nálam csak egyszer lehet ezt eljátszani, ha én köszönök valakinek és az nekem nem köszön vissza, onnantól kezdve kész, én biztos, hogy nem köszönök neki többet. Na hagyjuk már, én nem fogom senkinek magam megalázni. A csoport viszont más, mert én sem mindig köszönök, ha csoportban vagyok és megérkezik valaki.