Ti dolgoztatok már gyárban? Milyen élmény volt?
Én tegnap voltam, és elég mély nyomot hagyott bennem... Eléggé hozzá vagyok szokva a kényelemhez, úgyhogy kicsit kikészültem lelkileg és testileg is, az utolsó, 10. órában már percenként lestem az órát.
Nagy tiszteletem azoknak, akik minden nap végigcsinálják ezt, én nem tudnám. Még egy napot vállaltam, (holnap, vagyis ma) szerintem jó lesz tapasztalatnak, aztán másfajta munkát keresek.
Én egy baromfigyárban voltam diákmunkán. Szerintem annál a gyárnál aljább hely nagyon kevés van.
Az emberek hozzáállása a másik emberhez is eléggé bicskanyitogató volt, de a munkakörülmények...
8 óra(a diákmunkánál, ott dolgozóknak persze több, ugyan ennyi szünettel) egyszer 10perc szünet, egyszer 30perc.
Magamtól sosem vennék onnan semmit, tök mindegy, hogy hány órája rohadt a földön a hús, ment vissza a szalagra.
Brrr. Undorító.
műanyaggyarban es konzervgyarban is. egyik 12 másik 8 óra volt. a 12oras eléggé megviselt, ráadásul 3 géphez voltam beosztva legtöbbször... egyszerre több ember munkajat kellett csinálnom mert a kutya se akart jonni oda dolgozni.. hát minimalberert nem csodálom... es állandóan orditoztak velem a vezetők mint a kutyaval... pár napot voltam ott, nagyon elegem volt belőle.
ellenben a 8 órás munka elég baráti volt. több szünetem volt mint a 12 órás alatt. és egyszerre csak egy gépnél voltam. nem volt fárasztó, csak monoton. itt több napot voltam kb 20at.
mind diák munka volt, de nyilván főleg felnottek dolgoznak ott.
szóval szerintem van különbség gyár és gyár között.
Műanyag öntő gyárban voltam diákmunkán, azzal voltam úgy hogy hosszú távon tuti nem csinálnám.
Alapvetően tényleg úgy lehet jellemezni ahogy előttem írták, börtön hierarchia és rabszolgamunka, de igazából nem mindegy kivel vagy és ki mit csinál.
Volt gépkezelő, egész nap szerelgeti őket, újraindítja, van pihenőideje, és egész jól megfizetik, vagy volt aki anyag feltöltő volt, és egész nap jött ment, tologatta a kocsit, plusz el tudott sunnyogni néha mobilozgatni. Meg voltak akiknek csomagolós folyamat volt, ott 2-3-an el lehetett beszélni a napot.
Amit tapasztaltam, hogy a gyár tulajdonosai kulturált, normális emberek, mindenkihez volt rendes szavuk, ezzel szemben a műszakvezető volt a tipikusan "felkapaszkodott" gyári munkás, aki ettől kiskirálynak érezte magát.
Amit én utáltam, hogy baromi monoton, és céltalan dolog csipeszeket meg vállfákat zsákba rakni meg számolgatni 8-10 órán át. És igazából lehetne ezt ésszel is csinálni, de inkább direkt szívatás megy. Ha 10 percnél tovább eszel már rád szólnak, ha a gép mellett eszel rád szólnak, ha beszélgetsz rád szólnak...Mellette meg vagy 4 gép között kellett rohanni és el voltam úszva, vagy állt az összes és lézengtem mert ugye csak a gépkezelő nyúlhat hozzá és nyomhatja meg a piros gombot.
Akkor voltam kiakadva kicsit, mikor még a rádió hallgatásért is beszóltak, hogy mindig a fülembe van....hát istenem...a munkafolyamatnak nem oszt nem szoroz.
Na meg kedvenc, mikor az előtted gépnél lévő se nem takarít se nem stoppolja a gépet, se nem szól, csak otthagyja és első dolog amit meglátsz hogy nyakig áll a gép a vállfákban, onnantól tudod hogy ezt az életben nem dolgozod le.
Mondjuk összességében mindig akadt valaki akivel beszéltem, vagy elvoltam magam is, és alapvetően elég hamar sikerült túllépnünk a "köcsög egyetemista" részen. Pedig eleinte kicsit zavaró, lekezelőek veled ezért, szeretik hangoztatni hogy mennyire béna vagy, ők mennyivel jobbak....de ott volt a másik oldal is, hogy 1-2 fősulis folyton úgy jött oda mintha valami kiváltságos lenne azzal hogy ő "fősulis", pedig ott mindenki ugyanolyan munkás, többek között ő is. De mivel én nem nagyzoltam, így sokkal barátkozóbbak voltak az emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!