A kolléganőm elviselhetetlen, a vezetőség semmit nem csinál. Én mit tehetek?

A kolléganőm egy megkeseredett, 58 éves nő. 40-50 ember van a cégnél, MINDENKI rossz és sz*rul végzi a munkáját, csak ő nem. Tudom, mert napi szinten hallgatom, hogy X ezt nem töltötte ki, Y ezt rontotta el, mert erre sem képes, stb. Nyilvánvalóan velem is van problémája, de mivel valamilyen szinten egymásra vagyunk utalva, így nem vágja az arcomba.

A vezetőség azt mondta, hogy ő már megváltozni nem fog, és mit csináljanak vele (???? nem ezért vezető a vezető, hogy megoldja ezeket a problémákat?).

Évek óta igyekszem nem törődni vele, és próbálom neki megmagyarázni, hogy a hibák miből fakadhatnak, hogy mindenki hibázik, stb stb, de nem ér semmit.

Két hete beteg lettem, táppénzre mentem, mivel 40 fokos lázam volt, és nem tudtam felkelni sem. Az a hét azzal telt el, hogy mindenkinek elmondta, indokolatlanul vagyok itthon, felesleges, mert ő tudja, hogy semmi bajom. Tudom, mert vele ellentétben, engem szeretnek a kollégáim és beszélnek velem. Amint megérkeztem, azzal fogadott, hogy mennyire kiszúrtam vele, annyi munkája volt, alig él.

Minden kollégától visszahallottam, hogy egész héten szidott, mint a bokrot, hogy mennyire elege van belőlem.

Gyomorgörccsel megyek be minden nap dolgozni.

A főnökeim azt mondták, hogy "menjek le gyakrabban levegőzni", meg "nem kell elviselni". A csúcs az volt, amikor az igazgatóhelyettes a leb*szott (bocsánat, nem tudok rá más szót), hogy miért nem vagyok többet az ügyfélszolgálaton (nem az a munkaterületem). Tényleg ez a megoldás?

Bocsánat, ha zavaros lett, de holnap megint be kell mennem, és megint el kell viselnem a kolleginát is, meg a tehetetlen vezetőséget is.

(Felmondani nem tudok. Örülök, hogy van munkám, de nem tartom ideális állásnak azt, ahonnan napi szinten idegroncsként, sírva érek haza....)